Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1750-1790
A tisztikar A vármegye élén az uralkodó által kinevezett főispán állt. Kinevezésének előfeltétele természetesen a feltétlen udvarhűség volt. Ugyancsak nem elhanyagolható szempont volt, hogy a megyében jelentős, a hivatalon kívüli tekintélyt biztosító birtokkal rendelkezzen a jelölt. Korszakunkban e nyomatékkal feltétlen rendelkezett az Althan család - lévén a muraközi, vagy más néven a csáktornyai uradalom birtokosai voltak. Mintegy 100 évig (1721-1824) e család első szülöttei viselték a főispáni címet és rangot. A XVIII. század második felében tovább élt az a korábbi századokban kialakult gyakorlat, miszerint a főispán kiskorúsága, vagy egyéb, cselekvésben való korlátozottsága — tartós távollét, vagy betegség — esetén az uralkodó az okok megszűntéig helyettest vag}" adminisztrátort állított. A főispán a török uralom alatt elvesztette azt a szerepét, melyet korábban vitt, hogy mdnüllik az uralkodó embereként a vármegye tényleges vezetője volt. E szerepet tőle a vármegye által választott alispán vette át. Szerepének visszaállítására történtek ugyan intézkedések, de egészen II. József uralkodása idejéig nem sikerült az eredeti helyzetet visszaállítani. Ilyen próbálkozás volt az 1723:54. tc, melynek bevezetője szerint a főispánok „megyéjük kormányzói, s a közigazgatási és közügyek, valamint az igazságszolgáltatás gondja is főképpen rájuk van bízva". Ezt a sommás meghatározást fejlesztette aztán tovább Mária Terézia előbb 1752-ben, majd az 1768. évi főispáni utasításában. 9 Utóbbi szerint: a főispán „hacsak a király és haza közszolgálatai által nem gátoltatik, vármegyéjében állandóan lakjék...", s ha csak egyéb szolgálat, vagy betegség nem gátolja őket „...a vármegyék közgyűlésében mindenkor jelen legyen, ezekben az előkerülő valamennyi ügynek saját elnökségük alatt felvételét, kellő tárgyalását és elintézését eszközöljék". S ha általában nem is tudnak jelen lenni, akkor is „... tisztújító széknél jelen lenni és ezeken kívül a tárgyak fontossága és körülményeihez képest, annyiszor, mennyiszer a tettleges közszolgálat érdeke megengedi a kormányzásuk alatti vármegyékbe térni kötelessek". Mnt látható, a tisztújításokon való főispáni jelenlét — és persze a procedúra ellenőrzése, illetve befolyásolása - a főispán múlhatatlan kötelessége. Ez érthető, hisz Mária Teréziának majd Józsefnek reformjai végrehajtásához a vármegyei igazgatás szintjén is lojális és főként hozzáértő emberekre volt szüksége. Éppen ezért a királynő főispáni utasításában pontosan szabályozta a tisztújítások rendjét, s a magyar közigazgatás történetében először állított fel összeférhetetlenségi szabályt is. „A tisztújításokat törvény érteimében tartandják, mindazonáltal nem engedtetik, hogy az alispánok, vagy egyéb megyei hivatalnokok és bármelyik tiszti egyén és ezek között a tiszti ügyészek akár szolgálat vagy meghatalmazás elfogadása által akár bármi másA főispáni utasítást közli: Csizmadia Andor: Bürokrácia és közigazgatási reformok Magyarhonban. Bp., 1979. 65-85. p.
