Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1541-1750
A megye fontos feladatai közé tartozott a szabályrendeletek (statúmmok) alkotása. Számuk a 16-17. században volt a legnagyobb, a 18. század harmincas éveitől Zalában meredeken csökkent. Statútumok határozták meg a tisztviselők és alkalmazottak fizetését, napidíját, a bírósági eljárások után fizetendő taksát. Védték a megye közbiztonságát. Mindenki kötelességévé tették a gonosztevők elfogását, legalább bejelentését a legközelebbi tisztviselőnél. Időnként nemesi felkelést hirdettek ellenük. A községekben állandó őrködést rendeltek el, megtiltották idegen koldusok, cigányok bevándorlását „a gyújtogatások és rablások megakadályozására". Statútumok rendelték el az utak és hidak javítását, tűzvédelmi szabályokat foganatosítottak. Tiltották a dohányzást, az istenkáromlást, lebontatták a tűzveszélyes kemencéket. Még a táblabírák ülésrendjét is rendelettel szabályozták. Különösen fontosak voltak az áriimitációk, amelyek elsősorban a hús és kenyér, ritkábban a mesteremberek termékcinek árát határozták meg. Előbbieknek főként a katonasággal való elszámolások során volt jelentősége. Jelentős számban foglalkoztak közvedenül a katonasággal. Többségük 1720 előtt keletkezett és a kihágások megakadályozására törekedett. Adózási és igazságszolgáltatási kérdéseket a statútumok 10-10 %-a szabályozott. A 18. század 30-as éveitől már kevésbé volt szükség a megyék szabályozásaira. 1724-től a Helytartótanács felügyeleti szervként egységes normatívákat alakított ki, szabályozta a szakigazgatás menetét, egyre konkrétabb ügyekre terjesztette ki beleszólási jogát. A statútumok többsége ekkor már csak az aratómunkásoknak járó gabonahányadot szabályozta. 26 Máshol, így Sopron megyében továbbra is jelentős számú szabályrendelet született, amelyek elsősorban a jogi eljárásokat szabályozták. A felszabadító háborúk, a Rákóczi szabadságharc, valamint a század elején a pestis pusztításait követően békésebb, újjáépítő korszak köszöntött a lakosságra. Megszűnt az ország szétszakítottsága, helyreállt a belső rend. A kipusztult, lakatlan területeken a sok évszázados múltra visszatekintő vármegye, amely döntő szerepet játszott a hódoltság alatt a magyar államiság megőrzésében, képes volt az újjáépítés és általában a megye életének megszervezésére, irányítására. Szükségessé vált az úásbeliség fokozása, egy gyengén működő, de mégis létező központi megyei adminisztráció kiépítése. Támpontul szolgáltak a század elejének törvényi szabályozásai (az 1715., 1723. és 1729. évi törvénycikkek). E törvények egységesítették a megyék sokszor eltérő gyakorlatát, számos ésszerű és hasznos rendelet született. Az 1723. évi 56. tc. előírta, hogy a főispánok „ha csak a király és az ország közszolgálatában elfoglalva nincsenek" állandóan a megyében lakjanak, valamint az alispánok és más tisztviselők — legalább formálisan — ne álljanak a megyében élő nagybirtokosok szolgálatában, ne legyenek a lekötelezettjeik. A tisztségviselőket az egész megye beleegyezésével kellett Turbuly 1986. vonatkozó fejezet.
