Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1541-1750
mivel az általánosan használt palánkfalak olcsóságuk mellett állandó karbantartást, javítást igényeltek. Az ingyenmunkát többek között az 1557. évi 6. tc. szabályozta, évi 6 napban határozva meg az egy jobbágyporta után kiállítandó mértéket. A szükségre hivatkozva ezt a mennyiséget gyakran felemelték 12-14 napra, mivel erre maga a törvény is lehetőséget biztosított. A munkák megszervezése, a terminusok kijelölése a megyék feladata volt, amelyet számtalan közgyűlési bejegyzés bizonyít. A vármegyék igyekeztek megfelelni szaporodó kötelezettségeiknek, a feszültségek azonban — különösen a 15 éves háború idején — kiéleződtek. Élesebbek voltak az ellentétek ott, ahol idegen — német, vallon zsoldosok állomásoztak. A török hadjáratok és rablóportyák mellett a korszak végéig mindennapos volt a fizetetlen magyar és birodalmi végvári katonasággal való összetűzés, a kölcsönös panaszkodás. 23 A felszabadító háborúk kezdetétől (1683) került előtérbe a beszállásolt és átvonuló katonaság elhelyezése, tartása, a mozgásaihoz szükséges szállítások (vectura) biztosítása, amely — ha a korábbinál kisebb mértékben is — a 18. században végig fennálló kötelezettség maradt. A nemesség adómentességének fenntartása érdekében megszavazta az 1715. évi 8. törvényt az állandó katonaságról. A legénységi állomány feltöltése nagyrészt kényszersorozással történt, a beszállásolás terhe pedig az adózó népességet (misera plebs contribuens) érintette. A törvény megtartotta a nemesi felkelés intézményét, amelynek meghirdetésére legközelebb 1741-ben került sor. 24 A taxás nemeseket adójuk fejében felmentették a katonatartás alól. A tisztek elszállásolását a század második felétől a megyei kezelésben lévő kvártélvházakban oldották meg, amelyeket a községek, vagy uradalmak építtettek, és a karbantartás gondja is őket terhelte. A katonákkal való kényszerű összezártság gyakran vezetett atrocitásokhoz. A megye a beszállásolások csökkentését igyekezett kiharcolni magasabb kapcsolatai révén, illetve szabályozta a katonaság és a lakosság viszonyát. Mindez, kiegészítve az újoncállítási kötelezettséggel, súlyos terhet jelentett, annak ellenére, hogy a naturáliák pénzben számított értékét levonták a megyét terhelő adó összegéből. 25 A megyei önkormányzat gondja volt területén a közrend fenntartása, a vásártartás szabályozása, a mértékek és árak limitálása, ellenőrzése. Állandó feladatot jelentett az utak és hidak javításának megszervezése, nagyrészt ingyenmunkával. A modern igazgatás olyan feladatai, mint az egészségügy, oktatásügy ebben az időszakban még is-meretlenek voltak. A járványok karanténnal és más óvintézkedésekkel való megfékezésére a 18. századtól találunk példákat. Korábban legfeljebb a közgyűlések, törvényszékek helyét helyezték át járvány miatt más helységbe. 23 Turbuly Éva: Kanizsa a Zala megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben (1567-1601). In: Zalai Múzeum 7. Zalaegerszeg, 1997. (1998.) 31-32. p. 24 Szabó Béla: Az 1741. évi insurrectio szervezése Zala megyében. In: Közlemények Zala megye közgyűjteményeinek kutatásaiból. 1979. (Zalai Gyűjtemény 12.) Zalaegerszeg, 1979. 117-129. p. 25 Lásd Turbuly 1986.
