Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1541-1750

földterülettel. A szécsiszigeti uradalmat (1549-ben Salm Miklós birtoka) gróf Kéry Ferenc tábornok kapta meg elmaradt illetményei fejében, majd a Szapáryak birtokolták. Gróf Szapáry Péter úrbéres területe 1767-ben 3.808 hold volt. Nagyobb, 1000 hold feletti úrbéres terület volt a Széchényi és a Festetics családok kezén, amelyek megerősödése, az arisztokráciába való felemelkedése a 17. században kezdődött és a 18. században teljesedett ki. Az elkobzott Nádasdy birtokokból Széchényi György 1677-ben vásárolta meg a kincstártól a pölöskei és a szentgyörgyvári jószágot. Birtokosuk az úrbérrendezéskor gr. Széchényi Zsigmond volt 1.780 hold úrbéres területtel. A Festeticsek még a 17. század végén jutottak Kernend birtokába, 1737 és 1740 között részenként vásárolta meg a gersei Pethő, majd a Hagymásy családok kezén lévő Keszthelyt, Rezit és Tátikát a Muraközből érkezett Festetics Kristóf, a család első igazán ismert, közéleti szerepet is vállaló tagja. 1767-ben a család úrbéres földterülete a megyében 6.105 hold volt. Batthány Adám még az 1650-es években vásárolta meg a szentgróti uradalmat, amely 1712-től a grófi ág kezén volt. Kanizsa 1743-ban, Homokkomárom 1744-ben került Batthány Lajos kezére. A grófi és hercegi (B.-Strattman) ág összes úrbéres területe 1767-ben 8.480 (6.167-2.313) hold volt. A felsoroltakon kívül br. Sennyey Antal (3.085 hold, Alsóbagod, Bak, Hásságy, Nagykutas, Náprádfa, Pölöske) és Bernáth György (1.214 hold, Jakabfa és Résznek) birtokolt 1.000 hold feletti úrbéres területet. Legnagyobb egyházi birtokosok a veszprémi püspökség (8.480 hold), a veszprémi káptalan (3.490 hold) és a budai társaskáptalan (4.531 hold) voltak, valamennyien középkori alapítású javadalmak. A szombathelyi püspökség létrejöttével (1776) arányosan részesült a veszprémi püspöki javakból. A szerzetesrendi birtokosok közül a tihanyi és zalavári bencések, a csáktornyai pálosok és a türjei premontreiek úrbéres területe esett 1.140 és 1.693 hold közé.

11 Részben kicserélődött a középbirtokos nemesség is, amely Degré Alajos szerint 1819-ben a megyei nemesség 12-13 %-át tette ki.

14 A 16-17. századi tekintélyes birtokkal, jelentős befolyással bíró családok közül, amelyeknek képviselői folyamatosan jelen voltak a megyei tisztikarban, mint a gersei Pethő, pölöskei Eördögh, osztopáni Perneszy, berekszói Hagymásy, nádasdi Darabos családok tagjai, fiágon kihaltak. Egykori területeik a lányági öröklés folytán részben más középnemesi családok kezé13 A 18. századi birtokviszonyokra: Felhő 1970. 362-371. p., Szabó 1978., Muzsnai Lászlóné: A soknemzetiségű Dunántúl kialakulása 1686-1773. In: \TiAB Értesítő 1976. II. A Dunánml településtörténete 1686-1768. Székesfehérvár, 1975. 127-149. p.; Kerecsényi Edit: A muramenti horvátok története és anyagi kultúrája. (Zalai Gyűjtemény 20.) Zalaegerszeg, 1983. különösen 7-9. p. 11 Degré Alajos: Zala megye tisztviselőinek kiválasztása a feudalizmus utolsó idejében. In: jogtörténeti Tanulmányok V. (Szerk. Csizmadia Andor) Bp., 1984. 44-57. p. (A továbbiakban: Degré 1984.) 2S