Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1541-1750
rendeletileg összevonták Somogy megyével, mivel területének legnagyobb része a hódoltsághoz került. 6 Természeti viszonyait tekintve a megye három nagyobb tájegységre oszlott, délnyugaton a Dráva és a Mura által körülvett Muraközre, középen a Kerka és a Zala folyók által határolt Göcsejre, valamint a Balatontól északra, a Keszthely-Zalaszántó vonaltól keletre eső Balatoni-hegyvidékre. Szabad királyi városa nem volt, jelentősebb városai (Nagykanizsa, Zalaegerszeg, Csáktornya, Keszthely) végig földesúri joghatóság alatt maradtak. Az Anjou uralkodók központosítási törekvéseinek eredményeként alakult ki az a nagybirtokos réteg, amely részben a 16-17. századig kézben tartotta a megye földterületeinek zömét. Az alsolendvai Bánffyak, Széchyek, Kanizsaiak és néhány jelentékenyebb középbirtokos família mellett a nemesség többsége egytelkes portalista, számos kunalista, nemesi falu alakult ki. A folyamatot erősítette a török háborúk időszaka. A belső rend megingását, a kettős királyság bizonytalanságait a török hadjáratok mellett a saját haderővel rendelkező nagybirtokosok hatalmaskodásai, erőszakos terület foglalásai jellemezték a mohácsi csatát követően. Mind Szapolyai János, mind Ferdinánd gátlástalanul osztogatta híveinek a másik fél birtokait. Nádasdy Tamás Szapolyai híveként nyerte el a Kanizsaiak fiágának kihalását követően fiúsított Orsolya kezét. Az így megszerzett birtokok földrajzi fekvése már Ferdinándhoz kötötte, hamarosan visszatért hűségére. 7 A megye legnagyobb összefüggő birtokteste a Dráva és a Mura által körülzárt Muraköz volt Csáktornya központtal. A Cilleiek helyébe lépő Ernuszt János, majd a 16. század közepén a Zrínyiek szerezték meg, sikeres védelmi politikájuk eredményeként később is a megye legsűrűbben lakott területe maradt. A Maksay Ferenc által feldolgozott 1549. évi országos összeírás 8 szerint Zrínyi Miklós horvát-szlavón bánnak 94 helységben 743 portája volt. Rajta kívül hatan birtokoltak 100-nál több portát: Bánffy István (135 helység, 493,5 porta) és László (130 helység, 578,5 porta), Nádasdy Tamás (41 helység, 217 porta), Salm Miklós (18 helység, 135,5 porta) és bajnai Both György (17 helység, 104 porta). A legnagyobb birtokok a megye nyugati—délnyugati harmadában feküdtek. A 71 középbirtok (11-100 porta között) és a mintegy 300 kisbirtok (0-10 porta) tulajdonosai között megtalálhatók voltak az egykori bárócsaládok szerényebb vagyonú tagjai és a megyében, régióban törzsökös jómódú középbirtokosi famíliák. Utóbbiak közül az Ambrus személyében országbírói tisztet is város török alóli felszabadulásáig. 215-425. p. (A továbbiakban: Nagykanizsa 1994.), 354. P6 A két megye közigazgatási összevonására az 1596. évi 41. és az 1608. évi 22. tc. alapján került sor, amelyet az 1715. évi 86. tc. szüntetett meg. 7 Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. Dunántúl. (Szerk. Felhő Ibolya) Bp., 1970. (A továbbiakban: Felhő 1970.) 362-363. p. 8 Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. FII. Bp., 1990. 9291010. p.
