Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye önigazgatása 1910-1950 között
en - 1946. július 31-i hatállyal - a kormány ideiglenesen szüneteltette a törvényhatósági alkalmazottak mellékjárandóságait. 1946. augusztus l-jétől a pénzügyi stabilizáció első napjától a tisztviselők csak a törzsfizetésüket, a családi pótlékot, a kiküldetési illetményt és az útiátalányt kapták meg. Megszűntek a kedvezményes szolgáltatások, a természetbeni és az ingyenes juttatások. 64 Az új valuta bevezetésével az áruk, szolgáltatások és a munkabérek egymáshoz viszonyított értékarányát az utóbbi rovására lehetett csak rendezni a további infláció gerjedésének elkerülése végett. így nem lehet azon csodálkozni, ha a tisztviselők elégedetlenek voltak fizetésükkel, ami körülbelül a háború előtti reálkeresetük felét érte el. Konkrétan, míg egy főispán 1945. előtt havi 850 pengő fizetést kapott, amihez hozzájött a 400 pengő képviseleti átalány, az úti átalány és a lakáspénz, addig 1946. augusztus 1-je után járandósága 540 Ft volt, amihez ráadásul szinte semmilyen plusz kiegészítés nem társult. 65 A rímtár forrásai és a közlés módja Akárcsak a korábbi korszakok esetében, a XX. század első felét illetően is csak a fő vagy főbb tisztviselőkre koncentrál az archontológiánk. Ez a kör nagyjából megfelel a korszakban tiszti személyzetként aposztrofált tisztviselői rétegnek, míg a segéd-, kezelő- és szolgaszemélyzet nem került ismertetésre. A teljességre való törekvés ez esetben teljességgel ellehetetlenítette volna a vállalkozást, ezért kénytelenek voltunk lemondani arról, hogy minden megyei önkormányzati tisztviselő helyet kapjon a névtárban. A másik fő elv — amelyet szintén nem tudtunk következetesen betartani — az volt, hogy megyei főtisztviselők címszó alatt a megye által megválasztott tisztviselőket jelenítsük meg. Ha ezt az elvet következetesen végigvittük volna, akkor a két világháború közötti időszak vége felé már nem lett volna a névtárba felvehető tisztviselőnk, hiszen a megyei önkormányzatiság fokozatos csorbulása miatt drasztikusan lecsökkent, szinte nullára redukálódott a választott tisztviselők száma. Ettől függetlenül is adódtak problémák, hiszen például így a főispán sem kerülhetett volna be a „kiválasztottak" körébe, lévén őt a kormány nevezte ki, viszont esetieges elhagyása mindenképpen hiányérzetet okozott volna, ezért döntöttünk a szerepeltetése mellett. L Tgyanerről a tőről fakadt egy más jellegű probléma is, nevezetesen az, hogy mit tegyünk az olyan tisztviselőkkel, akik időközben választottból kinevezette minősültek át, mint például a tiszti (fő)orvosok. Ezekben az esetekben a kontinuitást megtartva változatlanul felvettük a névtárba az adott tisztviselőt, de vagy ott, vagy a hivataltörténeti részben megemlítettük a vele kapcsolatos változást. 64 Farkas 1992. 87-88. p. 65 Uo. 90. p.
