Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása a kezdetektől 1541-ig
jegyzőt is: magister Petrus nótárius convenors de Kapornak. 24 Erre a jelenségre a XVI. században már több példát is lehetett találni. 25 Pl. 1550-ben Porgovci Balázs litteratus nótárius de Kapornak et sedis iudiciariae comitatus Zaladiensis. A XVI. századból arra is ismerünk példákat, hogy több megye is ugyanazt a jegyzőt foglalkoztatta egyegy közgyűlés vagy sedria idejére. 2r ' Valószínűleg a Mohács előtd időkben is ez volt a helyzet, a kérdéskör további kutatásokat igényel. A jegyző jövedelme valószínűleg a megye által kiállított oklevelek díjának egy részéből származott. Arra, hogy fizetséget, salariumot kapott a munkájáért, csak a XVI. század közepétől vannak adataink. A megyei ítélőszéken, tehát az igazságszolgáltatásban vettek részt az esküdtek (iurati). A sedria tanácsa ugyanis nemcsak a megye tisztviselőiből állt, hanem bírótársakként megjelentek a megye nemesi közül kiválasztott „derék férfiak" (probi homines). Nem jött össze azonban mindig elég nemes, s hogy biztosítsák a törvényszék működőképességét. Az 1440. évi 10. tc. rendelte cl, hogy minden megye az ispán és a szolgabírák mellé 4 „derék embert" válasszon, őket nevezték esküdteknek vagy ülnököknek (iurati vei assessores). Az 1486. évi 8. tc. újra szabályozta az esküdtek választását és számukat 8-12 főben határozta meg. Ezt azonban nem tartották be és az 1492. évi 53. tc. eltörölte az esküdt nemesek intézményét, mivel nagy terhet rótt a megye kisbirtokos lakosságára. Ennek ellenére később is említik őket forrásaink, továbbra is részt vettek a sedria munkájában. 27 Befejezésül és összefoglalásul az alábbiakat állapíthatjuk meg. A megyei közigazgatás korai korszakának és a tisztviselők névsorának áttekintése után két kérdésre kellene a választ keresni. Egyrészt volt-e valami jellegzetes a középkori Zala megye igazgatásában, ami a többi megyétől megkülönböztette, másrészt pedig arra, hogy milyen helyi jellemzői voltak a hivatalviselésnek, illetve milyen családok adták Zala hivatalvállaló famíliáit. Az első kérdésre addig biztosan nem tudunk válaszolni, míg több megyéről nem áll rendelkezésünkre a Holub Józseféhez hasonló alaposságú monográfia vagy közigazgatástörténet. Ezen a helyen csak arra utalnék, hogy az eddigi adatok alapján joggal feltételezhető Kapornak centrális szerepe a középkori Zalában: vásártartóhely, sedriaszékhely, közgyűlések székhelye. Mindez valószínűleg összefügg a hiteleshely jelenlétével. A hiteleshely és a megye szoros összefonódása lehet feltételezésem szerint éppen Zala megye középkori közigazgatásának jellemző vonása, amire a jegyzők kapcsán már utaltam. 24 Holub 1929. 156. p. 25 Bilkei 1999. 9. p. 26 Kóta Péter: Káptalani, megyei, városi jegyzők a XVT-XVTI. századi Szombathelyen. In: Vas megyei levéltári füzetek 9. Előadások Vas megye történetéről III. (Szerk. Tilcsik György) Szombathely, 2000. 153-160. p. 27 Holub 1929. 156-162.; Ember 1946. 42. p.
