Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye önigazgatása 1910-1950 között

Az 1938-tól kezdődő terület-visszacsatolások ismételten ürügyet szolgáltattak a kormányzatnak arra, hogy csorbítsa a megyei önkormányzatok autonómiáját. A Felvidék egy részének Magyarországhoz való visszakerülését becikkelyező 1938:XXXIV. tc. kimondta: „Felhatalmaztatik a m. kir. minisztérium, hogy a visszacsatolt felvidéki területekre vonatkozólag ... megtehesse mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a viszszacsatolt területek közigazgatásának ... az ország fennálló jogrendszerébe való beillesztése végett szükségesek."

20 Ezzel a kormány a gyakorlatban jogot formált magának arra, hogy a korábban választott tisztviselők helyére, üresedés esetén, központilag kinevezett tisztviselőket tegyen, ráadásul az 1939-ben esedékes törvényhatósági választásokat sem tűzték ki. Erdély és a Délvidék egyes részeinek 1940-ben, illetve 1941-ben történt visszacsatolását törvényesítő 1940:XXVI. tc, valamint az 194FXX. tc. a fentebb idézett 1938:XXXIV. tc.-hez hasonlóan rendelkezett, és a következményei is azonosak voltak.

21 Az ismertetett törvények révén a vármegyei tisztviselők helyzetében bekövetkezett változásokat és kialakult gyakorlatot de jure az 1942:XXII. tc. tette mindenki számára egyértelművé, amely kimondta a községi, városi és vármegyei tisztviselői állások államosítását, vagyis az eddig választás útján elnyert tisztviselői állást ezután kinevezéssel kellett betölteni, amire — a megyék esetében — a belügyminiszter kapott felhatalmazást.

22 1944. április 5-én lépett hatályba az 1500/1944. M. E. sz. rendelet a hadműveleti területekre vonatkozó különleges közigazgatási szabályokról. Az ide kinevezett hadműveleti kormánybiztos - aki rendszerint, így Zalában is a főispán lett egy személyben — hatáskörébe került a legfelsőbb ellenőrzési és felügyeleti jogkör az állami, törvényhatósági és községi hivatalok, intézmények, testületek és szervezetek felett. Ennek megfelelően az állami, törvényhatósági községi tisztviselőkkel és alkalmazottakkal a kormánybiztos közvetlenül rendelkezhetett, állásukból felfüggeszthette őket, helyettesítésükről intézkedhetett.

23 Az 1944 végén, 1945 elején megalakuló nemzeti bizottságok kezdetben igen széleskörű és szabályozatlan hatalmi jogosítványokkal rendelkeztek, amelybe a közigazgatás közveden vagy közvetett irányítása — a tisztviselők kinevezése — is beletartozott. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 4-én bocsájtotta ki 14/1945. sz. rendeletét a közigazgatás ideiglenes megszervezéséről. A fő elv az volt, hogy a nemzeti bizottság - mivel alapvetően politikai szerv - ne illeszkedjen bele a közigazgatás szervezetébe, de annak újjászervezésében vállaljon kulcsszerepet. Azt is kimondta a ren20 1938-XXXIV. tc. Országos Törvénytár 1938. 21 Vörös 1956. 69. p. 22 Farkas Gábor: A megye, a város és a község igazgatása Magyarorszagon 1945-1950. Budapest, 1992. (A továbbiakban: Farkas 1992.) 20. p. A törvény az államosítást ideiglenesnek tekintette, annak végső határnapját — ha a törvényhozás korábban mást nem határozna — 1947. december 31-ben állapította meg. 23 Uo. 20-21. p.