Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye önigazgatása 1910-1950 között
A. megyei önigazgatás általános rendszere A XX. század első felében az 1886-os közigazgatási rendezéshez képest nem történtek alapvető változások a megyei önzigazgatás formális szerkezetében. A tartalmi kérdések vonatkozásában ugyanezt már nem mondhatjuk el, mivel a második világháború időszaka, de különösen az 1945 és 1950 közötti évek erősen redukálták a megyei törvényhatóságok még megmaradt önkormányzad jellegét. Az 1919-es Tanácsköztársaság néhány hónapja alatt — elvi szinten — radikálisan átformálódott a közigazgatás egésze, benne a törvényhatóságoké is. A Forradalmi Kormányzótanács április 2-án kiadott XXVII. sz. rendelete alapján, öt nappal később „megválasztották a falusi, városi majd ezek a járási tanácsot, végül a városi és járási tanácsok a megyei tanácsot. A tanácstagok saját maguk közül intézőbizottságot, az pedig direktóriumot (elnökséget) választott. Az egész rendszer, a különböző szintű tanácsok egymáshoz való viszonya a szovjet-orosz mintát követte. A frissen kettéválasztott Zala megye területén április 14-én tartotta alakuló ülését Felső-Zala és Alsó-Zala megye tanácsa is. A tanácsok apparátusának szervezetét központilag nem szabályozták. A járási tanácsok tevékenységét a megyei tanácsok, míg utóbbiakét a központi szervek ellenőrizték. Kezdetben a tisztviselők döntő része a helyén maradt, legfeljebb — ahogy akkor nevezték — bizalmi egyéneket rendeltek ki melléjük munkájuk ellenőrzése végett. Zalában a betegszabadságot kérő alispán és az elmozdított Thassy Gábor vármegyei főorvos kivételével minden megyei tisztviselő a régi beosztásában maradt, de április közepe után nem használhatták a régi címeiket. Idővel az új politikai vezetés kísérletet tett egy űj közigazgatási és hivatalszervezet kiépítésére is, de a rendelkezésre álló idő rövidsége és a vezetésben uralkodó kaotikus viszonyok, valamint a nagyfokú fluktuáció nem adtak módot egy új struktúra kialakítására. Az egész rendszerre jellemző volt a feladatkörök elhatárolatlansága, a jogkörök öszszcmosódása, az ad hoc jellegű ügyintézés és igazgatás minden korábbi, és — adott esetben — a tanácskormány által hozott rendelkezések felrúgásával. Valójában nemhogy új struktúra nem jött létre, de Zalában még a megyei igazgatás kettéválasztását sem tudták következetesen véghez vinni. 12 A Tanácsköztársaság bukása után eredeti struktúrájában visszaállt vármegyei hivatalszervezet, önkormányzatiságát tekintve — idővel — egyre több pozícióban viszszavonulásra kényszerült. Már a század elejétől kezdődően a kormányzat erős késztetést érzett bizonyos hatáskörök, posztok államosítására és általában a hatalom központosítására. Ebbe a sorba illeszkedett a közigazgatás rendezéséről 1929-ben elfogadott új törvény is, 13 de a folyamat az 1930-as évek második felétől gyorsult fel 12 Egyed István: Vármegyei önkormányzat. Budapest, 1929. (A továbbiakban: Egyed 1929.) 115. p.; Magyar alkotmánytörténet. (Szerk. Mezey Barna) Budapest, 1995. (A továbbiakban: Mezey 1995.) 354. p.; Tanácsköztársaság 1961. 47-61. p. 13 1929:XXX. tc. Országos Törvénytár 1929.
