Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

A századelő fontosabb közigazgatási eseményei közé tartozott még a vármegyei tisztviselők fizetésének 1904-ben bekövetkezett egységes rendezése. Az ez évben hozott X. törvénycikk az állami tisztviselők illetményeivel azonos módon szabályozta fizetésüket. A fizetési osztályokba és azon belül fokozatokba történő besorolással egységes rendszert vezetett be, s megszüntette a tiszti fizetések megyénként eltérő mértékét.

115 Zala megyében az új illetményeket az 1904. július 5-i közgyűlés állapította meg. Ez a törvény rendelkezéseit követve a tisztviselőket hat fizetési osztályba (VI-XI. számokkal jelölve) osztotta. A legmagasabba, a hatodikba egyedül az alispán került évi 7200 korona fizetéssel. Öt követte a hetedik osztályban a főjegyző,

116 az árvaszéki elnök és a főügyész 5400 koronával. A nyolcadik fizetési osztályba a főorvost, az első és másodaljegyzőt, a főszolgabírákat és az árvaszéki ülnököket sorolták. Többségük fizetése 4000, az alacsonyabb fokozatba tartozó két főszolgabíróé és három árvaszéki ülnöké 3600 korona volt. A kilencedik fizetési osztály tagjait 2900 koronával a vármegyei harmad- és negyedaljegyző, két árvaszéki jegyző, hét szolgabíró és a levéltárnok képezték. A tizedik osztályba a vármegyei ötödaljegyző, két árvaszéki aljegyző, hat szolgabíró, a tizenkét járási orvos, a balatonfüredi és a hévízi fürdőbiztos, a közigazgatási irattárnok, valamint az iktatók és kiadók tartoztak. Fizetésük fokozattól függően 2000 vagy 2200 koronát tett ki. A legutolsó, tizenegyedik osztályba a különböző írnokokat, díjnokokat, a kőnyomda vezetőjét és a horvát fordítót osztották be 1400 vagy 1600 koronás fizetéssel. A szolgaszemélyzetet (hivatalszolgák, tiszti katonák stb.) nem sorolták fizetési osztályokba, fizetésüket azonban — amely általában évi 700-900 korona között mozgott - szintén az állami altisztek és szolgák illetményeinek megfelelően állapították meg. Mindennek eredményeként a fizetések az addigi állapotokhoz képest jelentékenyen megemelkedtek. Itt kell megjegyezni, hogy ez a törvény vezette be a fizetési osztályba sorolást alapul véve az „első, második és harmadik osztályú aljegyző", illetve az „első és második osztályú szolgabíró" megjelöléseket. (A VIII. fizetési osztályba sorolt aljegyző első osztályúnak, a IX-be sorolt másodosztályúnak, a X-be sorolt harmadosztályúnak, a IX. fizetési osztályba sorolt szolgabíró első osztályúnak, a X-be sorolt másodosztályúnak minősült. A törvény arra vonatkozóan is útmutatást adott, hogy az indulásnál miként osszák be az aljegyzőket és szolgabírákat az egyes fizetési osztályokba. Később egyik osz115 Sarlós 182. p. 116 Az illető jegyzőkönyvi bejegyzésnél a főjegyző neve mellett a VIII. fizetési osztály szerepel. Ez feltehetően elírás, mivel a törvény előírásai szerint a főjegyző, az árvaszéki elnök és a főügyész egyértelműen a hetedik osztályba sorolandó. Az árvaszéki elnöknél és a főügyésznél helyesen, a VII. fizetési osztályt jelölték meg. Mivel a három tisztviselő fizetése összegszerűen is pontosan megegyezett, a bejegyzésnél tévedést valószínűsítve, megállapításunkban — a törvény rendelkezéseinek megfelelően — a főjegyzőt is a hetedik osztályba tartozók között tüntettük fel.