Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
utalt ügycsoportokban nőtt a törvényhatóságok önállósága. A közigazgatási bizottságok határozatait most már nemcsak a főispán, hanem az alispán is megfellebbezhette. A kormány a bizottság igénybevételével a tételesen felsorolt ügyekben ezentúl már nem gyakorolhatott korlátlan befolyást a törvényhatóságok életére. Az említett ügyekre vonatkozóan felügyeleti jogköre révén a főispán sem adhatott már tetszés szerinti utasításokat az alispánnak vagy a megyei tisztviselőknek. Ilyen jellegű döntéseit ugyanis a végrehajtás előtt bepanaszolhatták. A panaszjog érvényesítésének lehetőségével a közigazgatási hatalom birtoklása szempontjából kiegyensúlyozottabb helyzet állt elő, hiszen a kormány, a törvényhatóságok, s az állampolgárok formálisan egyenjogú félként szerepeltek a közigazgatási bíróság előtt. Mindezek folytán az említett ügycsoportokban megszűnt a korlátlan kormánybefolyás, mind formájában, mind pedig szakigazgatási szempontból modernebb lett a közigazgatás. 1 " 7 Jelentős, lényegbevágó átalakulás ebben az időszakban megyénk közigazgatásában sem ment végbe. Egyes változtatásokra azonban itt is szükség volt. Az 1890-es évek közepén a törvényhatósági utak kielégítőbb gondozása és karbantartása érdekében a megye kísérletet tett egy önálló mérnöki hivatal létrehozására, felállítását azonban a kereskedelemügyi miniszter nem engedélyezte. 108 1900-ban beszüntették a Nagykanizsán 1883-ban létesített tiszteletbeli tiszti ügyészi állást, a rendes megyei tiszti főügyész tehermentesítésére pedig 1902-től egy tiszti alügyészi állást rendszeresítettek. Ez utóbbi szolgálati viszonyát tekintve a tiszti főügyésznek volt alárendelve, szükség esetén azt helyettesíthette is. 1 " 9 1902-ben az állam újabb területet vont saját fennhatósága alá. A vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról szóló törvény rendelkezései nyomán a megyék pénzkezelését a királyi adóhivatalokra ruházták át, a számvevőségi teendőket pedig a királyi pénzügyigazgatóságok mellé szervezett állami számvevőségek hatáskörébe utalták. Az utalványozás joga azonban továbbra is az alispánt illette, s ha ez az érvényes költségvetés keretei között mozgott, az adóhivatalok a kifizetést nem tagadhatták meg. Ennek értelmében 1903. január l-jétől megyénkben is megszűnt a számvevőség, valamint a vármegyei központi és gyámpénztár. 11 " A teendők megsokasodása, a szaporodó új ágazatok, a rendeletek nagy halmaza, az eljárás bonyolultsága, az írásbeliségek és alakszerűségek túlhajtása, az egyöntetűség hiánya a század elejére már elodázhatatlanná tették a közigazgatási eljárás egyszerűsítésének a megvalósítását. Az erre vonatkozó, 1901-ben benyújtott törvényjavaslat rendet kívánt teremteni az üg\vitelben, ki akarta küszöbölni a közigazgatási ügyekben a jogorvoslatok terén fennálló rendszertelenségeket, s a jogorvoslati módok és ha107 Sarlós 171-177. p. 108 ZML Kgy. jkv. 1895. december 2. 1833. sz, 1896. október 1. 487. sz, 1897. május 3. 28. sz. 109 ZML Kgy. jkv. 1900. február 12. 10. sz, 1902. február 10. 12. sz. 110 Sarlós 181. p.; ZML Kgy. jkv. 1902. szeptember 9. 443. sz, 1902. december 9. 1163. sz.
