Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

megemelték a helyiségek bérletére fordítható összeget.

105 Az 1897-re tervezett összes kiadás egyébként 144.278 Ft 76 krajcárt, a bevétel 141.075 Ft 44 krajcárt tett ki. A hiányt a belügyminisztériumtól igényelt pótjavadalmazásból kívánták fedezni. Egy évvel később 145.877 Ft 44 krajcár bevétellel szemben már 150.068 Ft 87 krajcárra nőtt a kiadás, így a hiány is nagyobb lett. A megye — ugyanúgy, mint az előző évben — ezúttal is a lakosság vármegyei pótadóval való túlterheltségére hivatkozva az állami javadalmazás felemelését kérte.

106 Bár a hivatali munka differenciálódása, az ügyforgalom növekedése megkövetelte a tisztviselői kar, illetve a segéd- és kezelőszemélyzet állományának gyarapítását, lényegbevágó vagy radikális változás a vármegyei közigazgatás szervezetében és módszereiben ezekben az években nem következett be. Az 1870. és 1886. évi törvényeken alapuló közigazgatási szisztéma a dualizmus felbomlásáig működőképes maradt. S ha a közigazgatás teljes körű államosítása nem is történt meg, a kormány a főispán kiterjesztett jogköre, s az országos költs égve tést terhelő államsegélyek rendszere révén továbbra is széles körű lehetőséget kapott az általa képviselt centrális politika érvényesítésére. Ugyanakkor teljes mértékben sikerült biztosítani a közigazgatás szakszerűségét, hiszen a törvények pontosan meghatározták az egyes tisztviselők szakképzettségének kellékeit. Az erre vonatkozó előírások betartatása mindenekelőtt a kormány feladatát képezte. Ezzel összefüggésben kell megemlítenünk az 1896. évi XXVI. törvénycikk alapján megszervezett Magyar Királyi Közigazgatási Bíróságot. Létrehozása a vármegyei közigazgatás belső struktúráját nem érintette, működésére azonban kihatott. Tevékenysége ugyanis csökkentette a kormány legfőbb felügyeleti és döntési jogkörét a közigazgatási ügyek tételesen felsorolt, eléggé tág csoportjában. A bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben a miniszterek semmiképpen, még a felügyeleti jog címén sem intézkedhettek, s jogköre a kormányrendeletek és szabályrendeletek törvényességének felülbírálására is kiterjedt. A törvény főként azokra az ügyekre terjesztette ki a bíróság illetékességét, amelyekben a közigazgatási hatóságok valamilyen anyagi, vagyoni érdekről döntöttek, vagy amelyeknek anyagi konzekvenciája lehetett. Illetékes volt a bíróság olyan esetekben is, amelyekben egyes közigazgatási jogok gyakorlása a vagyon nagyságától függött (pl. a virilista jogok, a közigazgatási választójog). Védelmet nyert a közigazgatási tisztviselők javadalmazása, s a törvényhatósági költségvetés jóváhagyásának kérdése is végső soron a bíróság hatáskörébe tartozott. A szakszerűség előtérbe helyezésével bizonyos mértékben a főispán kinevezési jogát is korlátozta a törvény. Ha ugyanis az általa kinevezettek nem rendelkeztek a törvényekben meghatározott szakmai előképzettséggel, az érintett hatóságok és személyek panaszt nyújthattak be a bíróságnál. Ugyanakkor a közigazgatási bíróság illetékességi körébe 105 ZML Kgy. jkv. 1896. október 1. 483. sz. 106 ZML Kgy. jkv. 1896. október 1. 483. sz, 1897. október 4. 374. sz.