Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása a kezdetektől 1541-ig
tárnokmester, 1458-ban Kanizsai László királyi lovászmester, 1522 és 1526 között pedig a már említett Sárkány Ambrus országbíró volt. Egy főispán viselhette egyszerre több megyében is ezt a tisztséget, és egy megyének lehetett egyszerre több főispánja is. Végignézve a XV. századi zalai főispánok névsorát, látható, hogy gyakran testvérpár viselte ezt a tisztséget. (Mindkét esetre bőven találunk példákat a tisztviselők névsorában.) Az 1498. évi 44. tc. rendelkezett arról, hogy minden megyének külön főispánja legyen, megyebéü előkelőbb nemes személyében. A főispán kötelessége volt megyéjében a királyi rendeletek végrehajtásáról gondoskodni, valamint a kincstár és a kamara érdekeit védeni. Mivel általában a királyi udvarban tartózkodtak, lehetőségük volt megyéjük érdekeit képviselni és ügyeit intézni. A főispán jövedelmei a bírságokból és a vámokból származtak. 17 A fentiekben elmondottakból látszik, hogy a főispán elfoglaltságai miatt képtelen volt megyéje igazgatásában tevékenyen részt venni, ezért természetesen helyettesének, az alispánnak a hatalma növekedett. Az alispán neve kezdetben a régi udvarbírói funkcióra emlékezve comes curialis volt, a vicecomes név a XIII. század végétől vált általánossá. A nemesi vármegye időszakában az alispánok még hosszú ideig nem a vármegye választott tisztviselői voltak, hanem a főispán familiárisai, akik többnyire a várnagyok (castellanus) vagy a gazdatisztek (officialis) közül kerültek ki. A XV. században a Gersei Pethő család tagjai többször viselték Zala megye főispáni tisztét, alispánjaikat sokszor választották kemendi és tátikai várnagyaik közül. Az alispán ura szolgálata mellett látta el hivatali teendőit, amik a főispán helyettesítéséből, a XIV. századtól már a megyei közigazgatás tényleges irányításából adódtak. Egy megyében legalább kettő, de néha négy alispán is volt egyszerre hivatalban. Illetékességük gyakorlatilag ugyanazon ügyekre terjedt ki: elnököltek a sedrián, okleveleket adtak ki, részt vettek az adó behajtásában stb., a fenti ügyekben bármelyikük eljárhatott, sem területi, sem jogköri elhatárolás nem volt köztük. Az alispán feladatkörének bővülése és befolyásának növekedése nyilvánvalóvá tette, hogy közjogi funkciója ellentétben állt a főispánhoz fűződő familiárisi viszonyával. A megyei köznemesség arra törekedett, hogy befolyását kiterjessze az alispán kijelölésére is. Az 1486. évi 60. tc. és az 1492. évi 80. tc. kimondták, hogy a főispánok az adott megyebeli előkelő nemesek közül válasszák ki alispánjaikat. Az 1504. évi 2. tc.-ben pedig sikerült törvénybe foglaltatni, hogy az alispán választása csak akkor érvényes, ha ahhoz a megye nemessége is hozzájárult. Ezt a rendelkezést azonban még az 1548. évi 70 tc.-ben is meg kellett erősíteni. 18 A nemesi vármegye „igazi" tisztviselői a szolgabírák voltak. Latin nevük, az iudex nobilium, illetve röviden iudlium a „nemesek bírák" jelenti, akik az ispán mellett 17 Holub 1929. 131-137. p.; Ember 1946. 40. p. 18 Holub 1929. 137-150. p.; Ember 1946. 40-41. p.
