Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
felügyeleten kívül állása, útjainak teljes elhanyagoltsága, a közlekedésnek lehetetlensége, mindezek folytán a vidéknek végelszegényedése, a birtoknak elértéktelenedése, számos birtokos családnak tönkrejutása, egész községeknek olyszerű elpusztulása, hogy nem lakos, de épület sem létezik, és egyedül csak neve áll fenn emlékezetben" - írták. Ha mindenképpen meg kell szüntetni egy járást, miért éppen a novai legyen az? — tették fel a megválaszolatlan kérdést. „Az ország egyik vidékét a másik megrontásával emelni" nem szabad, mondták, majd a formailag is kifogásolt közgyűlési határozat megsemmisítését kérték a belügyminisztertől. Hozzáfűzték azt is, hogy a letenyeinek a megye tizenegyedik járásaként való megalakulását egyébként nem ellenzik. 7 '' 1 A terjedelmes folyamodvány aláírói összetételének elemzése külön tanulmány tárgyát képezhetné. Az érintett községek elöljárói mellett számos tekintélyes személyiség (megyei tisztviselő, ügyvéd, pap stb.) és nagyon sok törvényhatósági, illetve közigazgatási bizottsági tag írta alá. Mindez bizonyítja, hogy itt valóban a hányatott sorsú vidék problémáinak felismeréséről, s az ezek orvoslása érdekében tett lépésekről volt szó. Az összefogás meghozta az eredményt. Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter az összes szempont mérlegelése után úgy vélte, hogy a számtalan sérelem, panasz, érdek és ellenérdek útvesztőjéből csak egyetlen kiút kínálkozik: a novai járás megtartásával és a letenyei járás egyidejű visszaállításával a járások létszámának tizenegyre emelése. 1878. július 6-án kelt rendeletével, „a fennforgó, kivételes, helyi viszonyokra" való tekintettel ezért engedélyezte a letenyei járás újbóli megszervezését. Mindehhez egyetlen feltételt szabott: Nova székhellyel egy külön szolgabírói járás is alakuljon. A megyei közgyűlés megnyugvással vette tudomásul a döntést. Most már csak egyeden feladat volt hátra: a két járás határainak kijelölése. Ennek végrehajtásakor a megye két fő szempontot tekintett irányadónak: egyrészt az eddigi járási beosztás ellen tiltakozó községek sérelmeinek orvoslását, másrészt a túlságosan nagy kiterjedésű alsolendvai és kanizsai járások területének csökkentését. Az új letenyei járást így a kanizsai, a novai és az alsolendvai járás idecsatolt körjegyzőségeiből és községeiből alakították ki. Az új novai járást pedig az itt megmaradt eddigi körjegyzőségekből és községekből, valamint az alsolendvai és egerszegi járás idecsatolt körjegyzőségeiből, illetve községeiből hozták létre. 8 " A változás a következő év kezdetétől lépett életbe. 1879. január l-jétől tehát a megye tapolcai, sümegi, keszthelyi, nagykanizsai, pacsai, zalaegerszegi, novai, letenyei, alsolendvai, perlaki és csáktornyai székhellyel tizenegy járással rendelkezett. Az 1878. novemberi közgyűlésen megválasztották a letenyei szolgabírót. Új segéd szolgabírói állás rendszeresítését - tekintettel a járások létszámának növelésére — azonban a belügyminiszter nem engedélyezte, hanem arra utasította a megyét, hogy a novai segédszolgabírói állást szüntesse meg, s az ottani segédszolgabírót helyezze át Letenyére. A döntés ellen a közgyűlés 79 ZML Alisp. ír. 1878. 4370. sz. 80 Uo. és ZML Kgy. jkv. 1878. szeptember 2. 137. sz.
