Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1861-1910

tette az országgyűlésre való követküldés jogát, 1867 után pedig - a képviseleti válasz­tójog alapján összeült országgyűléssel és a parlamentnek felelős kormányzati rend­szerrel — a korábbi, alkotmányvédő szerep is háttérbe szorult. Ennek ellenére a me­gyék nagy része továbbra is igényt tartott a politikai kérdésekben való véleménynyil­vánításra. A kapitalista fejlődés biztosításához, a kiegyezés után meginduló gazdasági fellendülés tartós fennmaradásához azonban modern, polgári államszervezetre, gyor­san és hatékonyan működő közigazgatási apparátusra volt szükség. A megyék helyi politizálása, meglévő elavult hivatalszerkezete, partikuláris törekvései viszont gátol­ták ezen célkitűzés megvalósítását. Az egész magyarországi közigazgatási rendszer új alapokra helyezése és modernizálása tehát szükségszerűen együtt kellett hogy járjon az egykor nagyhatalmú megyék jogkörének megszorításával, a felelős minisztérium­nak való alárendelésével. 38 Mint utaltunk rá, a főispán kijelölési joga az 1867-es me­gyei tisztújításokon már a kormány későbbi, központosító törekvéseit készítette elő. A következő lépést az abszolutizmus és provizórium idején létrehozott szakszerű pénzügyigazgatási szervezet és adórendszer törvényes felhatalmazás alapján történő fenntartása és ezzel összefüggésben az adókivetés és adókezelés hatáskörének a me­gyéktől való elvonása jelentette. A megyei tisztviselők szerepe ezentúl kizárólag az adók behajtásánál való közreműködésre korlátozódott. A kormány pozícióit az is erősítette, hogy a megyei önálló adóztatás megszüntetésével párhuzamosan a megyék kiadásait ő tervezte be az állami költségvetésbe, s a szükséges pénzt onnan folyósí­totta. 39 Tovább csorbította a megyék jogait a közigazgatás és igazságszolgáltatás 1869­ben bekövetkezett szétválasztása. Ezzel nemcsak ítélkezési jogkörüket vesztették el, hanem a bírák személyének kiválasztásába sem szólhattak bele többé. 4 " A feudális ko­ri előjogok közül tehát ekkorra törvénykezési, bíráskodási és adókivetési jogukat is elveszítették. Az állami közigazgatás közvetítésén és saját belügyeik önálló intézésén kívül megmaradt még számukra az országos ügyekben való véleményformálás, a he­lyi politizálás lehetősége. Ez utóbbi teljes megvonása korábbi, alkotmányvédő szere­pük miatt szóba sem kerülhetett. Különben sem lehetett még kiszámítani a politikai viszonyok alakulását, a kiegyezés gyakorlati sikere, szüárdsága, tartóssága egyelőre két­séges volt. A létrehozott új államszervezet jövőbeni sorsát sok bizonytalanság övez­te. Az osztrák centralizációs törekvések esetleges újjáéledése esetére mindenképpen biztosítani kellett a megyék számára az ellenállás lehetőségét. Bizonyos fokú alkot­mányvédő, garanciális szerepkörrel tehát most is fel kívánták ruházni őket. A polgári jogrendszer alapjainak lerakását követően hosszas viták, mindezen érdekek és törek­38 Csizmadia 107, 118. p.; Stipta 125, 129. p. 39 Sarlós 14-15. p.; Csizmadia 118. p.; Kolossá Tibor: A dualizmus rendszerének kialakulása és megszilárdulása (1867-1875). In: Magyarország története 1848-1890. (Főszerk. Kovács Endre, szerk. Katus László) I-II. kötet Budapest, 1979. (A továbbiakban: Kolossá) 836. P­40 Vö. Kolossá 832. p.; Csizmadia 105-106. p.; Sarlós 23. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom