Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
közvetienül megelőző tárgyalásokon is szóba került. 1867. február 17, Andrássy Gyula miniszterelnöki kinevezése után hamarosan a kormány előterjesztést intézett a képviselőházhoz a köztörvényhatóságok alkotmányos jogaikba történő visszahelyezését illetően. Ennek nyomán a kormány felhatalmazást kapott a megyei közigazgatás újjászervezésére. A képviselőház határozata értelmében az 1861-ben választott megyei bizottmányok meglévő tagjait újból össze kellett hívni, s a megyék végleges rendezéséig ők gyakorolták mindazokat a jogokat - a megyei közgyűlés jogkörét -, amelyeket az 1848-as törvények a megyei bizottmányokra ruháztak. Az újonnan összehívott bizottmányok az egész megyei tisztikart főispáni kijelöléssel szabadon újraválaszthatták. Főispáni kijelölés nélkül viszont senkire sem lehetett szavazni. A főispáni jogkör ezen kiterjesztése a kormány befolyásának növelését célozta mind a helyi jelentőségű, mind a centrális szervezeti kérdésekben az új közigazgatási apparátus kiépítésekor. Bár az 1867. április lO-i nevezetes kormányrendelet az önkormányzati jogok és a felelős kormányzati rendszer együttes érvényesítése mellett szállt síkra, a kormány rendelkezési jogának hangsúlyozása és a főispáni jogkör említett kiszélesítése a későbbi centralisztikus törekvések megalapozását szolgálta. 27 A felelős magyar kormány megalakulása Zala megye addigi tisztikarának személyi állományára is közveden kihatással volt. Festetics György főispán ugyanis 1867. február 20-án király személye körüli miniszteri megbízatást kapott. 28 Utódja, gróf Szapáry Géza ünnepélyes beiktatása 1867. április 24-én történt. 29 Ezután hamarosan megyénkben is sor kerülhetett a most már alkotmányos keretek között végrehajtott hagyományos tisztújításra. Ezt a főispán elnökletével — és kijelölési joga érvényesítésével — 1867. május 6-án tartották. Bár az addigi tisztikar szerkezetét alapvetően nem változtatták meg, ekkor és a következő években fokozatosan rendszeresítették azokat a tisztségeket, melyek birtokosai a megyék országos szinten bekövetkező végleges rendezéséig (az 1870-es törvényhatósági törvény megszületéséig) Zala megye közigazgatását irányították. A vármegye központjában a főispán mellett a két alispánból, a főjegyzőből, a három aljegyzőből, a főszámvevőből, az alszámvevőből, a fő- és alpénztárnokból, a levéltárnokból, a fő- és másodmérnökből, a két főorvosból 30 , a főügyészből, a két alügyészből, a várnagyból és a gyámi számvevőből tevődött össze a legfontosabb feladatokat ellátó tisztviselői kar. (A mérnöki állást 1861 óta most töltötték be először.) 27 Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a tanácsrendszer létrejöttéig. Budapest, 1976. (A továbbiakban: Csizmadia) 95-96. p.; Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Budapest, 1976. (A továbbiakban: Sarlós) 16, 18, 20-21. p.; Sashegyi 1965. 123. p.; Stipta István: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására. Budapest, 1995. (A továbbiakban: Stipta) 126-127. p. 28 Sürgöny 1867. február 24. 29 Zala-Somogyi Közlöny 1867. április 10, 1867. május 1. 30 A megye nagy kiterjedése miatt a jobb egészségügyi ellátás biztosítása érdekében egyikük Sümegen tartotta hivatalos lakhelyét.
