Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala megye közigazgatása 1861-1910
szüntették az 1854-ben létrehozott nyolc járást 12 , s helyette a feudális kori járási beosztást (tapolcai, szántói, kapornaki, zalaegerszegi, lövői és muraközi járás) állították vissza. 13 Az új közigazgatási apparátusnak a bekövetkező politikai változások miatt nem sok ideje maradt a fent említett célkitűzések megvalósítására. 1861. augusztus 22-e, az országgyűlés feloszlatása után nem volt kétséges a vármegyei autonómia további sorsa. Addig is, míg a megyei önkormányzat fennállt, számos konfliktus keletkezett a törvénytelennek tekintett magyarországi kormányszervekkel és a megye területén erőszakos adóbehajtást végző császári hatóságokkal. 14 A szeptemberi és októberi közgyűléseken már érződött az országgyűlés feloszlatása utáni hangulat, napirenden voltak az autonómiát sértő intézkedések. A nehéz helyzetet figyelembe véve a szeptemberi közgyűlésen a tisztviselők önként felajánlották fizetésük leszállítását. A bizottmány méltányolta a gesztust, de nem fogadta el, mondván, hogy a megye házipénztárában elegendő pénz áll rendelkezésre. A befolyt háziadóból a megye képes volt fedezni a szükséges költségeket. 15 Az október 1-jei rendkívüli közgyűlés első napirendi pontját a bekövetkezett fejlemények, a megyék lojális magatartását kikényszeríteni kívánó rendeletek megtárgyalása képezte. Zala megye közgjnilése ekkor kijelentette, hogy a megye mindaddig meg kíván maradni törvényes állásában, amíg erről az erőszak le nem szorítja. Közölte, hogy az 1848. évi XVI. törvénycikk értelmében alakított állandó bizottmány működésének esedeges megszüntetését, a választott tisztviselők leváltását törvénytelennek tekinti, feloszlatás esetén pedig „megvárja a közbizodalommal választott jelen tisztviselő karától, sőt követeli, hogy annak minden egyes tagjai azt lesznek teendők, mit tőlök a törvény és alkotmány követelnek". Ezek után az érintettek egyhangúlag azt mondták, hogy így cselekszenek. 16 Szavukat megtartották, mivel a megyei bizottmányok feloszlatását kimondó 1861. november 5-i császári rendelkezéseket követően, november 11-én a tisztikar egésze lemondott. 17 12 Vö. Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849-1854. Levéltári Közlemények 1986. 1. sz. 122. p. 13 ZML Kgy. jkv. 1861. február 6. 115. sz. 14 Lásd erről: Foki Ibolya: Vármegyei ellenállás Zalában 1861-ben. In: Történeti tanulmányok Dél-Pannoniából I. (Szerk. Szita László-Vonyó József) Pécs, 1988. 155-170. p. 15 ZML Kg)-, jkv. 1861. szeptember 2. 2703. sz. 16 ZML Kgy. jkv. 1861. október 1. 3467. sz. 17 Szabad 604. p.; Magyar Országos Levéltár (A továbbiakban: MOL) D 215. Magyar Királyi Helytartótanács (A továbbiakban: D 215.) 1862. II. kútfő 2. tétel 3073. sz.
