Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala megye közigazgatása 1849-1860

HALÁSZ IMRE: ZALA MEGYE KÖZIGAZGATÁSA 1849-1860' Az 1849 után bevezetett igazgatási szisztéma teljesen idegen volt az addig alkalmazott igazgatási rendszertől.

2 Lényeges változtatása volt, hogy megszüntette a megyei önkormányzatokat, továbbá az addigi háromszintű (országos, megyei és járási) igazgatási struktúrát négyszintűvé változtatta azzal, hogy a koronaországi (felső) és a megyei (középső) szint közé bevezette a kerületi — tartományi, mai divatos szóval: regionális — igazgatási szintet. További sajátossága volt, hogy egy időre szétválasztották a közigazgatást a jogszolgáltatástól - melyet a definitívum korában, azoknál a járásoknál, melynek székhelyén nem működött megyei törvényszék — ismét egyesítettek. Ekkor alakul ki a modern értelemben vett helyhez kötött alsó fokú igazgatás is, továbbá a hivatalok élén megjelenik az egyszemélyi felelős vezető.

3 1 A tanulmány az OTKA T. 029659 számú kutatási program keretében készült. 2 A korszakról kialakított negatív képet nem árnyalta Berzeviczy Albert: Az absolutismus kora Magyarországon 1849-1865. I-IV. Bp, 1922-1937, s ma már az időközben publikált kutatások fényében vitathatjuk Szekfű Gyula néhány megállapítását is: I Ióman Bálint — Szekfű Gyula: Magyar történet V. kötet. Irta: Szekfű Gyula. Bp, 1936, s nem mondhatjuk teljesen sikeresnek a Bach-korszak bemutatását a legújabb Magyarország-történet sorozatban sem: Szabad Gvörgy: Az önkényuralom kora. In: Magyarország története 18481890. 6/1. kötet. Bp, 1979. Legújabban: Szabad György: Mi a teendő vereség esetén? In: Magyar Szemle. Új folyam IX. 5-6. 54-65. p. Az időközben megjelent helytörténeti tanulmányok — elenyésző kivétellel — a fenti szellemben tárgyalták az adott megye ezen korszakát. A teljesség igénye nélkül: Dobai András: Somogy vármegye politikai igazgatása az önkényuralom korában (1849-1865). Somogyi Almanach 50-51. Kaposvár, 1989, Horváth Árpád: Tolna megye igazgatása a neoabszolutizmus idején. In: l'anulmányok Tolna megye történetéből. X. Szekszárd, 1983. 169-221. p. Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében 1849-1854. In: Levéltári Közlemények 1986. 1. sz. 87-130. p, Labádi Lajos: Csongrád megye neoabszolutista közigazgatásának kialakítása 1849-1854. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből X. Szeged, 1986. 103-130. p, Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben 1849-1854. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből X. Szeged, 1986, 63-102. p. Szita János: Baranya megye közigazgatása a neoabszolutizmus idején. I. rész In: Baranyai Helytörténetírás 1980. Pécs, 1981. és II. rész. In: Baranyai Heh/történetírás 1983-1984. Pécs, 1985.; Pap József: „Én is a passzív ellenállók egyike voltam..."!? — A vármegye és hivatalnokai a reformkor végétől a Bach-rendszer bukásáig. (Borsod, Csanád és Somogy vármegye.) In: Aetas 2000. 1-2. sz. 159-183. p, Benedek Gábor: Ciszlajtán tisztviselők a neoabszolutizmuskori Magyarországon. In: Aetas 1995. 4. sz. 60-70. p. 3 Igazgatástörténeti összefoglalásként ld. Sashegyi Oszkár: Az abszolutizmuskori levéltár. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai 1/4.) Bp, 1965.; Sashegyi Oszkár: A neoabszolutizmus rendszere 1849-1867. In: A magyarországi polgári államrendszerek. (Szerk.