„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)

bágyülések számának szaporítását megkívánja, kétségen kívül elfogadható lesz az országos kirendeltségnek e részben is javallata. Módosításai pedig, melyek a későb­ben történt foglalások eránt előadatnak, tökéletesen helybenhagyhatok. A szőlőknek regulatioja hazánknak bortermő vidékein oly jeles fontosságú tárgy, hogy annak érdemében terhes pörök, és nehéz megfej tésű számos kérdések támad­nak gyakorta. Törvényeink és a bizonytalan szokás e részben nem elegendők arra, hogy mind a tulajdonos földesuraknak, mind a szőlőbirtokosoknak sajátsági jussaira nézve állandó és mindenkor elegendő oltalmat nyújtsanak; új törvény által kell tehát bővebben meghatározni, mindazt, ami a tárgyra nézve még eddig homályos és hatá­rozatlan volt. Az országos kirendeltségnek ezen munkája 4. cikkelyének 3. §-ában az 1715. esz­tendei 97.,166 és az 1802. esztendei 7. cikkelyeknek167 megtartását rendelvén, a bé nem ültetett szőlők alja eránt tett némely észrevételein kívül semmit, ami ez érdemben kielégítő volna, bővebben elő nem ád, szükséges tehát azt, ami eddig heányos vala, országgyűlésén a törvényhozó hatalomnak kipótolni. Az 1715. esztendei 97. törvénycikkely azt rendeli, hogy a borbéli adózásokat fel­jebb emelni szabad ne legyen, kivévén azon esetet, ha a mívelés alá vett földnek meny- nyisége megszaporodott. Nincs azonban országunk akármely vidékin régiebb szőlő­hegy csak egy is olyan, melyben a tőkével béültetett földnek kiterjedése most is első feladáskori, vagy az 1715. esztendei állapotában volna meg. Nincs tehát szőlőhegy, melyet az említett törvénynek szoros megtartása mellett is regulázni ne lehetne. Számos uradalmak regulázták ezen törvény hozásának idejétől fogva szőlőhegyeiket, éspedig törvényes ítéletek mellett, melyeket az illető főbb ítélőszékek is megvizsgál­ván, helybenhagytak, az tehát a törvénynek szokás és bírói magyarázat által megálla­pított értelme, hogy a felhozott 97. cikkelynek rendelése a szőlőknek regulatioját ép­pen nem gátolhatja. Minden szőlőhegy az első feladáskor bizonyos feltételek mellett engedtetett által a hegyvámosoknak. Törvényt kell tehát hozni az eránt, hogy ahol ezen feltételek kü­lönös feladó levelekbe foglaltattak, és azokban világosan meg vagyon határozva, hogy egy holdtól vagy egy kapástól168 mennyi hegyvám lesz járandó; már ott ezen határo­zás szolgáljon bizonyos arányul, mert az 1486. esztendei 17. cikkelynek169 értelme sze­rint is a szerződés szab törvényt a szerződőknek mindenkor. De mivel az első fel­adáskor semmi régiebb szőlőhegy felmérve nem volt, hanem csak szemmértékkel 166 Az 1715:97. te. a hegyvámokról, a tizedelők kihágásainak megszüntetéséről, valamint a világi és szerzetesrendi személyek közötti szerződések megtartásáról rendelkezett. 167 Az 1802:7. te. értelmében a kilencedet vagy más földbért, valamint a hegyvámot és tizedet termé­szetben szedették be a földesurak. 168 Egy kapás: egy ember által egy nap alatt megművelhető szőlőterület mértékegysége. 169 Az 1486:17. te. eltörölte a három vásáron való kikiáltásokat. 75

Next

/
Oldalképek
Tartalom