„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)
nak számára figyelmezve, szinte az említett böcsü szerint, hold vagy dűlőszámra határozza meg azt, amit a parlagokból és tarlókból minden esztendőn a jobbágyok vonós marháinak eltiltani lehet és szükséges. Végre ahol semmi különös legeltető, sőt még ökörtilos sem adathatik, hanem a földesúmak és jobbágynak ugyanazon egy szűk legelőre jár csak minden marhája, ott a kirendeltség az egész legelőt szinte megbö- csülvén, számát állapítsa meg azon marháknak, melyeket a földesúr jobbágyainak megszorítása nélkül legeltethet. Mindezen intézeteket a kiküldöttség tüstént teljesítésbe vegye, nehogy az elszorított legelőnek szűk volta miatt a jobbágyok tetemesen károsodjanak, szabad legyen ugyan a meg nem elégedő félnek ezen rövid úton elintézett kérdést az úriszék előtt kezdendő pörrel birtokon kívül orvosolni, de annak lefolyta előtt a földesúr önnön hatalmával tiszti pömek fenyítéke alatt a tett intézeteket fel ne forgathassa. Igaz ugyan, hogy ezen legeltetésbéli megszorítás a földesurakra nézve sérelmesnek látszik, de ha megfontoltatik az, hogy a közterhek legnagyobb súlyát oly nehezen viselő szegény adózó, ha vonós marháinak élelme nem lesz, sem földesurának eleget nem tehet, sem a közmunkákat nem teljesítheti, sem jobbágyülését, mely magának és háznépének táplálást nyújtana, rendesen meg nem munkálhatja, ha továbbá figyelemre vetetik az is, hogy már akkor, midőn az 1715. esztendei 8. törvény cikkely149 által az állandó katonaság megrendeltetett, de későbben is az urbárium behozásának alkalmával a jobbágyüléseknek, mint a közadó fundusának fenntartására kötelezték magokat a földbirtokosok, és így elvállalták egyszersmind azt a kötelességet, hogy a jobbágyülések megmunkálására szükséges marháknak elegendő legelőt adjanak; senki nem fogja tagadni szükséges voltát egy oly megszorításnak, melyet a törvény és sajátsági jus nem elleneznek, a nemzeti köziparkodás és a hazai földmívelésnek szüksége megkívánnak, a közjónak tekéntete pedig okvetetlenül parancsol. Végre az ezen §-ban említett vajpénzre (úgy szinte a borjúpénzre)150 nézve még azon észrevétel tétetik, hogy mivel a meghatározott mennyiségű legelő csak a jobbágyok vonós marháinak rendeltetett, ott ahol a földesúr ezen kívül semmi más legelőt nem ád a jobbágyoknak, mind a vaj-, mind a borjúpénz megszűnjön, ahol ellenben oly terjedt a jobbágyoknak legelője, hogy az a csordabéli marháknak is elegendő, annak bére mindenkor egyesség mellett alku szerint határoztassék meg; addig is azonban, még a földesúr ilyen alkura fel nem151 szólítja jobbágyait, az eddig fizetett vaj- és borjúpénz ilyen legelőiül továbbá is fizettessék, mert lesznek földesurak, kik valamely határnak tág legelőjére nem szorulván, azt minden további alkudozás nélkül jobbágyainak kezénél meghagyják. 149 Az 1715:8. te. a nemesi felkelésről és a hadiadó kivetéséről rendelkezett. 150 A jobbágyok által a legelőhasználat fejében fizetendő bérre. 151 Fel nem - Deák Ferenc s. k. beszúrása. 64
