„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)

feküsznek, azokat a földesúr megtéríteni tartozzék, kivévén azonban minden olyan vételeket és zálogokat, melyek a földesúr által bíróiképpen letiltatott jobbágyok kö­zött, a letiltás után történtek, ha a földesúr ezen letiltást hitelesen bébizonyítani ké­pes. Azon adósságok pedig, melyekben az adós valamely irtásföldet kötelezett, hite­lezőjének anélkül, hogy azt valóban által is adta volna, csak adósságok, nem pedig valóságos zálogok lévén, a földesúr által semmi esetre megtéríttetni nem fognak. Továbbá az olyan irtásokra nézve, melyek a földesurak megegyezése, vagy ké­sőbbi helybenhagyása nélkül tétettek, törvényes a kirendeltségnek azon javallata, hogy azok a földesurak kezére minden bér és fizetés nélkül ingyen kerüljenek, mert ezt már az 1807. esztendei 21. cikkely144 is megrendelte; minthogy azonban már ezen említett törvény a földesurak engedelme nélkül teendő minden irtásokat megtiltott, nem volna talán felesleges még azt is meghatározni, hogy azon irtásokra nézve, me­lyek 1807. esztendő után tétettek, a földesúrnak egyenes engedelmét, vagy későbbi helybenhagyását a jobbágyok legyenek kötelesek bébizonyítani, mert általános, és ki­vételt nem esmérő lévén ezen törvénynek említett tilalma, az engedelem nélkül irto- gató jobbágyok büntetést érdemlő vétkes megszegői voltak a törvény rendelésének, de már a korábban történt irtásoknál csakugyan a földesúr tartozzék megmutatni, hogy az irtásra sem engedelmet nem adott, sem azt későbben helyben nem hagyta; a világos engedelmen és megegyezésen kívül pedig helyben hagyásnak tekéntessék az is, ha valamely földesúr jobbágyaival a kiirtott földek haszonbére eránt szerződésre lépett, vagy azokból akár kilencedet, akár urodalmi tizedet szedett, sőt még a papi tized is, melyet a jobbágy földesurának, mint a püspöki tized haszonbérlőjének fize­tett, ilyen helybenhagyás gyanánt szolgáljon, mert a főbb törvényszékek ítéleteinek értelme szerint az irtás földekből papi tized járandó nem volna. Az ezután teendő irtások eránt javallott rendszabás is elfogadható azon megjegy­zéssel, hogy az irtás engedelme, és a kiváltás esetében fizetendő munkabér szerződés által határoztatván meg, írásban foglaltassák, és a két példázatban készült irományt a vidékbéli szolgabíró, mint törvényes bizonyság aláírásával hitelesítse; de jegyzőköny­vekben, melyek úgyis akkor tartatnának csak, ha az országos kirendeltség által javal­lott szabad eladás minden módosítás nélkül elfogadtatnék, az ilyen engedelmet béik- tatni szükséges ne legyen; ha pedig valamely földesúr hiteles irományt nem készíttet engedelméről, a kiirtandó földek és rétek a törvényes kiváltásnak idejéig szabad adás­nak tárgyai legyenek. A törvénycikkelynek 2. §-ában a jobbágyokat illető korcsmároltatás határoztatik meg, a szőlőkkel nem bíró helységekben pedig a törvény által is megrendelt egy fer­tály esztendei bormérés még olyan jobbágyoknak is megengedtetik, kik annak gya­korlásában ez ideig nem valának, úgy szinte szabadság adatik minden jobbágynak, 144 Az 1807:21. te. részletesen szabályozta az erdők fenntartását. 61

Next

/
Oldalképek
Tartalom