„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - II. Az Urbarialis (úrbéri munkálat)

tanácskozás alá vétetett, több ideig ezen törvénynek értelmét a nemeseknek említett öszveírására is ki akarták terjeszteni; de minekutána a főméltóságú főrendek több rendbéli izeneteikben, különösen abban; mely 1826. esztendei június 16-án költ, és a 103. országos ülésben felvétetett, az említett törvénynek értelmét úgy magyarázták, hogy a földesúr kezességgel nem tartozik a jobbágynak közadózásiért, mint azt hajdan III. Károly132 kívánta; és az adózók kezén lévő jobbágyülések semminémű adóbéli hátramaradásért elégtételül nem szolgálhatnak; több ideig tartott hosszas vitatások után a nemesek kezén lévő jobbágy telkeknek öszveírása csakugyan megrendeltetett, s ezáltal a főrendeknek magyarázata egyenesen elfogadtatott; így tehát ezen magyarázat már most valóságos országgyűlési határozás. Ha pedig az országos kiküldöttségnek véleménye szerint a jobbágyülések használhatásának eladása minden jobbágynak megengedtetik, ezen használhatást kétségen kívül úgy kell tekénteni, mint annak valóságos sajátját, és mivel az adósnak minden sajátja, akár magános kötelezésekből, akár közterhekből eredő adósságaiért törvényes elégtételül szolgál, a jobbágyülések is ily adóbéli hátramaradásokért a használhatás böcsü árának erejéig bíróiképpen elfoglaltatnának, így tehát onus publicum fundo inhaereret,133 s a változhatatlan törvény, mely még tárgya sem lehetett volna a köztanácskozásnak, tetemesen megsértetnék, és annak a földbirtokosokra nézve jótévő szent rendelése ki lenne játszva.

Ha azonban az országos kirendeltségnek javallata úgy módosíttatik, hogy a jobbágy szabadon eladhassa jobbágyülésének használhatását, de csak akkor, ha ezt földesurától már előbb megszerezte; valamint azonban egy részről semmi földesurat a jobbágyülés használhatásának előadására kénszeríteni, úgy más részről annak megvételére semmi jobbágyot erőltetni ne lehessen, sőt azon szegényebb jobbágyok, kik már a jobbágyülést bírják, csupán azért, hogy azt megvenni nem tudják vagy nem akarják, tőle meg ne fosztathassanak, mégpedig akkor sem, ha más valamely alkalmatos vevő találkoznék; továbbá, ha meghatároztatnék az is, hogy a valóságos tulajdonos földesurak által, éspedig magányos pecsét alatt134 a törvényes bizonyságnak aláírása mellett történt ily nemű eladásokat, sem az eladó maga, sem annak örökösei, soha semmi szín alatt fel ne bonthassák, akkor el lesznek nagy részben kerülve a javallat ellen már felhordott nehézségek, mert egyező volna ez törvényeink leikével, egyező a földesurak tulajdonosi jussával, és magával a természetes igazsággal; az eladó minden erőltetés nélkül önként mondana le tulajdonosi jussának azon részéről, melyet az országos kirendeltség javallata a hozandó törvénynek szava által kénszerí- tőleg megcsorbítani készül; az önkényes eladó pedig jussainak sérelméről nem pana- szolkodhatnék. De hasznos lenne ez a jobbágyra nézve is, emelné a nemzeti szor132 Károly, Habsburg (1685-1740), VI. Károly néven német-római császár, III. Károlyként magyar király.

133 A közteher a földhöz tapadna.

134 Nem valamely hatóság, hanem magánszemély pecsétjével hitelesítve.

54