„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Béli Gábor: Zala vármegye Deák Ferenc által megfogalmazott észrevételei a jogügyi munkálatról
részének 15. címe alá sorolt rendelkezések, a Praxis Criminalis79 szokásjoga és a törvényhatóságok statútumai alapján hozták meg a bűnügyekben döntéseiket. A büntetőeljárásról szóló első részhez fűzött zalai észrevételek közül a bíróság illetékességét érintő, a bizonyítás tárgyában tett, az ítélettel és a halálbüntetéssel kapcsolatos indítványok a fontosabbak. Ami az eljáró bíróságot illeti, a tervezet a bűncselekmény elkövetésének helye szerinti bíróságot határozta meg illetékes fórumként. Deák ezt a terhelt (illetve családja) vagyoni és személyi érdekeire, a terhelt személyi körülményei, életvitele felőli adatgyűjtés (környezettanulmányozás) lehetőségeire, az eljárási költségek viselésére tekintettel helyesebbnek vélte úgy módosítani, hogy ama törvényhatóságban történjék a terhelt marasztalása, ahol lakik. Vagyis az a törvényszék járjon el vele szemben, amit lakhelye jelöl ki, és az országos bizottság javaslatában meghatározott, a tett elkövetése szerinti bíróság illetékességét csak „a hiánytalan tartózkodásit nemtelenek"és „a kóborló értéktelen nemesek ’’bűnügyeiben tartotta elfogadhatónak, azzal a megszorítással, hogy pallosjogú úriszékek „más fóldesúrnak, vág) akármely független magános személynek alattvalóját és cselédjét [...] soha semmi szjn alatt vérhatalmi bíráskodásaik alá nem vonhatják ”.m A bizonyítással kapcsolatban — a bevezetőben rögzített in dubio pro reo elvet ismételten megfogalmazva — azt a rendelkezést, amely gyanújelekre alapított marasztalást és ezzel együtt a rendes büntetésnél enyhébb büntetés kiszabását engedte meg, Deák ugyancsak elfogadhatatlannak tartotta, „mert ha annak [a terheltnek] vétke bizonyos és terhes, megkívánja a törvények rendelésének szeghetetlen szentsége, hogy a meghatározott büntetés a vétket egész mértékében kövesse, ha pedig a bizonyítások valamely részben kétségesek és hiányosak, akkor a büntetés mindenkor veszedelmes, mert az okozott sérelem orvosolhatatlan marad”.79 80 81 82 Mint látnivaló, ebben az indokolásában egy újabb elv is burkolt megfogalmazásra került, a nulla poena sine lege princípium, vagyis az, hogy a bűncselekményre csak törvényben meghatározott büntetést lehet alkalmazni. Hasonlóképpen elvi jelentőségű rendelkezéssel javasolta Deák az ítéletről szóló szabályok kiegészítését az ítélettel felmentett személyiségi jogainak védelme érdekében: „minden ártatlannak feloldozó törvényes ítélete az illető törvényhatóságnak kebelében annak rende szerint a hirdetmények sorában általános köztudománnyá tétessék, s ezenfelül a feloldozpttnak ezen ítélet vármegye vagy vérhatalmi uradalom pecsétje alatt kiadassék"P- Végül pedig a halál79 A Praxis Criminalis a III. Ferdinand által Alsó-Ausztria számára 1656-ban kiadott büntető rendtartás (Neue peinliche Landgerichtsordnung) Kollonics Lipót esztergomi érsek által latinra fordíttatott változata volt, amit — miután törvényi bevezetése kudarcot vallott - felvettek az 1696/1697-es kiadású Corpus Juris Hungarici-be. Béli Gábor - Kajtár István: Az osztrák (-német) büntetőjogszabályok hatása a magyar jogban a 18. században (A Praxis Criminalis). In: Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből XIX. Pécs, 1988. 29-30., 39-40. p., Vö. Béli Gábor i. m. 152., 227. p. 80 Zala észrevételei 102-103. p. 81 Zala észrevételei 104. p. 82 Zala észrevételei 104. p. 304
