„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Béli Gábor: Zala vármegye Deák Ferenc által megfogalmazott észrevételei a jogügyi munkálatról
Az országos bizottság javaslata szerint „a betáblázás a nem bejegyzett adósságok előtt a% adós összes ingó értékében előnyt élvez, az ingatlanokban pedig csak az ami ahhoz a joghatósághoz tartozik, ahol a betáblázfist foganatosították ”,69 „mindazonáltal több helyen is lehet betáblá- Zást eszközölni, mely oknál ingatlan javakban abban a rendben lép hatályba, ahogy az a különféle törvényhatóságoknál megtörténik ”.7" Emellett a deputáció a kereskedésre, mint sajátos tevékenységre tekintettel azt a különös szabályt is indokoltnak tartotta beiktatni a javaslatba, hogy a „bejegyzett kereskedőkkel szemben eszközölt betáblázás csak ingatlanokat illető hatályú legyen, ingókra pedig semmi esetre se vonatkozzon. Ennélfogva amennyiben be táblázott hitelezőik betáblázás rendje szerint történő kielégítésére az ingatlanok nem elegendőek, az ingóállományból a sajátírásos [be nem táblázott] hitelezőkkel együtt követeléseik arányának megfelelően, az elsőbbség tekintetbevétele nélkül kapjanak elégtételt”.71 Deák ezt a megoldást azonban aggályosnak tartotta, mert szerinte a nemzeti közhitei „és a kereskedés virágzása megkívánják, hogy a valóságos kereskedő, kit foglalatosságai más nemzeteknek kereskedőivel gyakran öszveköttetésben hoznak, a pénz - ős kereskedésbeli tárgyokra nézve más nemzetekhez a lehetőségig hasonló törvényeknek légyen alája vetve”,12 és azt a megszorítást javasolta, hogy ne csak az ingatlanokra vonatkozóan legyen törvényes elsőségi joguk a betáblázott hitelezőknek, hanem az összes ingókra, beleértve a kereskedő áruit is. A betáblázásról szóló 49. cikkely 13. §-a arról rendelkezett, hogy ha a tulajdonos a bejegyzett ingatlanát, melyet adósság terhel, másnak eladja, akkor a hitelezők a vevőn, illetve annak örökösein követelhetik az ingatlanra vezetett adósságaik megfizetését. Deák ezt nemcsak törvénytelennek, hanem ésszerűtlennek is tartotta, mivel az adós, jóllehet a 4. § alapján több megye vagy szabad királyi város területén is betáb- láztathatja adósságait az ott fekvő ingatlanaira, megteheti azt is, hogy minden adósságát csak egy helyütt jegyezteti be. Tekintettel arra, hogy az, aki ingatlant vásárol, nem tudhatja, hogy szerződő partnerének másutt terheletlen ingatlanai vannak, így átnézve a betáblázási könyvet, bizonnyal óvakodni fog olyan eladótól vásárolni, akiről a bejegyzés alapján csak az derül ki, hogy van egy jelentősen terhelt jószága, Deák a következő javaslatot tette: „midőn az eladónak áruba bocsátott javait béjegzett adósságok terhelik, tartozzék a megvevő három hónapokkal előbb, mint a jószágnak árát lefizetné, az örök bé- vallást vagy záloglevelet kihirdettetni, és a vételnek vág zálognak sommájából ezen három hónapig legalább annyit magánál tartóztatni, amennyit a béjegzett adósságok egész sommája, j- a kamatok [...] tesznek ”, hogy a hitelezők követeléseiket kielégíthessék.73 pedig illő díj ellenében a levcltárnokok adják ki a kérelmezőknek felelősség terhe mellett, ha azok nem lennének tökéletesek”. (Op. Obj. Jur. III. 49. te. 2. §.) “Op. Obj. Jur. III. 49. te. 3. §. 70Op. Obj. Jur. III. 49. te. 4. §. 71 Op. Obj. Jur. III. 49. te. 6. §. 72 Zala észrevételei 94. p. 73 Zala észrevételei 95-96. p. 302
