„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Béli Gábor: Zala vármegye Deák Ferenc által megfogalmazott észrevételei a jogügyi munkálatról
Az országos bizottság törvényes tárgyban kiadott operátumának harmadik elemét, a „polgári törvények”gerincét ugyancsak az 1791 és 1795 között működő jogi bizottság tervezete képezte, ami címe ellenére nem egy modern értelemben vett polgári törvénykönyv volt, hanem egy különösebb elvi megfontolás nélkül összeállított, a Hármaskönyv és az ennek megújítását célzó későbbi gyűjtemények, illetve javaslatok, így a Négyeskönyv, valamint az Új Hármaskönyv magánjogi anyagához képest csonka tervezet, melyből hiányzott a személyi jog, a dologi jogi intézmények közül pedig csak a tulajdonszerzés sajátos módjai, az adományozás és a kincstalálás, valamint a zálog szerepelt. Az országos bizottság javaslata ettől annyiban tért el, hogy a két utolsó, az árvákról és a katonai személyekről szóló artikulusa személyi jogi intézményeket is érintett, tartalmát tekintve pedig sokkal inkább követte a Hármaskönyvben és az ország törvényeiben rögzített szabályokat a Deputatio Juridica merészebb módosításait kiiktatva. A polgári törvényekre tett zalai észrevételekben Deák több intézménnyel kapcsolatban csak kisebb korrekciók megtételét látta szükségesnek, mint például az ellentmondásról szóló 6. artikulusnál. Ellentmondással a királyi, illetve nádori adományt lehetett megtámadni az adományos jószágba történő bevezetéskor, vagyis amikor az adományost birtokba léptették, illetve midőn arra kísérletet tettek. Az ellentmondással a régi szokásoknak megfelelően az erősebb jogot mindig annak kellett bizonyítani, aki a jószág birtokában volt: „A felkért [adományba kért] jószág birtokán kívül lévő adományos szerzésének jogcímét igazolni tartozik, és az ellentmondó csak akkor köteles ellentmondásának okát tudatni, miután arról értesült, ellenben ha az adományos van birtokban, a birtokon kívül ellentmondó próbálja meg erősebb jogcímét kimutatni, vagy ha olyan más családok jogaira hivatkozik, akik attól, akinek a hűtlensége vág/ magszakadása alapján kérte fel az adományt, abban [ti. a jószágban] maguknak szereztek ”.54 Deák ezt azzal igazította ki, utalva a királyi kúria e tárgyú döntvényére, hogy a rendelkezés utolsó fordulata, vagyis a más jogszerzésére való hivatkozás az ellentmondó részéről önmagában elégtelen, mert a jogcímet „bébizpnyított valóságon, nem kétes gyanúsításokon kell alapítani ”.55 Mint korábbi indítványaiban, Deák a méltányosságra, a természetes igazságra hivatkozva néhány, a hagyományos intézményi kereteket feszegető módosító javaslattal is előállt. Ilyennek számít egyebek mellett az özvegy nő haszonélvezetéről szóló 10. cikkelyhez kapcsolódó fejtegetése, melyben a „szegény sorú, csekély birtokú” férj halálával gyermektelenül hátramaradt özvegy nőnek56 az özvegyi jog (tartás, ellátás) kiváltásá54 Op. Obj. Jur. III. 6. te. 1. §. 55 Zala észrevételei 79. p. 56 A női jogokat összefoglaló cikkelynek csak egy tiltó rendelkezése tesz említést gyermektelenül hátrahagyott özvegy asszonyról: „Midőn az özvegy nő mint egyedüli haszonélvező jön számításba, miután a hitvesi birtokban marad, eme javak tekintetében minden, bármi módon tett rejtegetései és terhelései semmisek a törvény szerint”. (Op. Obj. Jur. III. 10. te. 16. §.) 298
