„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Molnár András: Deák Ferenc és a rendszeres munkálatokra tett zalai észrevételek

szándékok húzódhattak meg. Ezekre célzott a választmány egyik tagja, Csány László, amikor 1832. február 11-én - „ag országos kiküldöttség munkái remiója” közepette - a következőket írta Séllyey Eleknek: , főálunk a követválasztás, ha eg idén ag országgyűlése megtartatik, aligha zavaros nem lészen. Mikor lészen megyénkben tökéletes nyugalom, s mikor a jobbak kögött is őszinte barátság? A mi éltünkben nehezen, s talán későbben sem. ”15

Ilyen körülmények között, a választmányi ülések tapasztalatain töprengve írta Deák Ferenc Vörösmarty Mihályhoz 1832. február 24-én kelt, ismeretes levelét. Ebben fejtette ki Deák első ízben a politikai hitvallását, és itt vázolta fel taktikáját, meggyőzési módszerének lényegét is. Deák politikai törekvéseinek bevallott célja, hogy „egykor a valóságos magyar nemzet négyszázezerből tizenkét millióra emeltessék ”. Magát olyan reformernek tartja, aki „az emberiséget, a természet törvényét emlegetve könnyebbséget, sőt talán jussokat is kíván, és kívánsága nem igazságtalan”, de tiszteletben tartja a „tulajdonnak sérthetetlen szentségét” is egyszersmind, mert az a „polgári társaság fő céljával ösgvesgőve szintén magán a természet törvényén alapul”. Amint azt a későbbiekben látni fogjuk, Deák e sorokban tulajdonképpen az úrbéri munkálat kapcsán kidolgozott észrevételeinek lényegét összegezte Vörösmarty számára.

Deák ugyanekkor politikai híreket is kért Vörösmarty tói. Úgy ítélte meg — nyilván a zalai gyakorlatra célozva —, hogy más megyék, pl. Pest hasztalan küldik át hivatalosan a javaslataikat, mert van megye, amelyik „a hasznos javallatot gyakran csak azért veti vissza, mert mást utánozni nem akar”. Ha azonban nem hivatalos úton, hanem baráti levelezés során, magánszemélyek cserélnek véleményt, „azon magányos személy”, aki „önnön megyéjében a hatalmasabb rendek büszke hiúságát okosan kímélem tudja, ki barátságos körben enyelegye, nem oktatva, kérdező, nem pedig elhízott hangon teszi jegyzéseit, ki őket ily módokkal szoktatja lassanként az egykor annyi rettegett új gondolathoz; s°kat eszközölhet, ami előbb lehetetlennek látszott”. A reformok ellenzői pedig azt hihetik, hogy „amijavalltatik, az nem valóságos újítás, hanem okos és szükséges igazítás”. Deák pontosan fel tudta mérni saját szellemi horizontjának határait és tájékozódási lehetőségeinek korlátjait. Erre célozva írta Vörösmartynak: ,JMi, kiket a sors élelmet adó mezei munkákhoz kötve sgűkebb körbe szorított, távol a tudományok bővebb forrásitól, a tapasztalások tág mezejétől elsgakasgtva, kereskedésünk, bányáink, törvénykezésünk, művelődésünk, egyszóval egész bagónk mostani helyhegteté- sének minden hiányait felfogni, r agok orvoslásának legjobb módját eltalálni képesek nem vagyunk. ” Kérte tehát barátját, tudósítsa őt a pesti közélet eseményeiről, és a Pestre érkező valamennyi érdemi hírről, hogy a tudósításokat „mint útmutatást, vagy legalább mint figyelmeztetést használva, tulajdon tapasztalásim és fontolgatásom szüleményeit a köz- löttekkel öszvevethessem, és a jót, a hasznost kis körömben terjesztvén, a közügynek kis körömben én is használhassak”.16

15 ZML Séllyey cs. lt. Séllyey Elek levelezése. Csány László levelei.

16 Deák levele megjelent: Vörösmarty Mihály levelezése. (VMÖM 18.) 30-36. p.; vö. Takács Péter 195. p.; Sándor Pál: A pályakezdő Deák 543-544. p.

262