„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
is, másikból is illetné, ha ezen javakat mind különösen felosztották volna. Többnyire ezen egész cikkely elfogadható. A 22. cikkelyre, De proportione communium territorii beneficiorum ex usu,354 némely nem csekély észrevételek adják elő magokat. Ugyanis 1-ször. Az országos kirendeltség ezen javallott cikkelyben a közbirtokossági haszonvételek arányát tárgyozó perekből egészen kizárja a törvényes időmúlásnak just adó hatalmát, és ezen haszonvételeket a vérségi közös javakhoz hasonlítván, egyenesen azt rendeli, hogy mindaz, amit egyik vagy másik birtokos a közös haszonvételekből elfoglalt, tőle még 32 esztendő múlva is elvétetvén, közosztály alá tartozzék. Minthogy azonban törvényeink világos határozása véget nem érő perlekedések meggátolása miatt még oda is kiterjesztették az időmúlásnak törvényes erejét, hogy midőn valaki szomszédjának vagy másnak akárkinek birtokát, sőt egész határát, melyhez talán soha semmi jussa nem volt, erőszakkal elfoglalja, és foglalását 32 esztendeig háborgatás nélkül valósággal bírja, minden gyökeres jus és igazság nélkül csupán az időmúlásnak eltöltével is sikeresen védelmezhesse birtokát, nem lehet valóban semmi helyes és törvényes okot felhozni, mely az időmúlás erejének a közös haszonvételek elfoglalására leendő kiterjedését gátolhatná, annyival is inkább, minthogy azokhoz magának a foglalónak is egy részben kétségtelen jussa volt. Igaz ugyan, hogy a vérség közös jussaiban törvényeink sem adnak helyet az elidősítésnek, mert a vérség kötelét, s az ebből eredő kölcsönös bizodalmát és szeretetet nem akarták őseink egy oly törvénynek megszorító rendelése alá vetni, melyet a természetes igazsággal is ellenkezőleg, csak a polgári társaság közboldogsága tett vala szükségessé, de másrészről igaz csakugyan az is, hogy a közbirtokosság nem mindenkor vérségi közös jussokon alapul, mert gyakran vételek, cserék és végrendelések, sőt gyakran az első megszállás és foglalás is olyan nemzetségeket tevének valamely határnak birtokosivá, melyek egymással legkisebb atyafiságos öszveköttetésben nincsenek; ezekre nézve tehát megszűnnek a törvény kivitelének okai, melyek csak ó vérségi jussok sértheteden szentségét kívánták kéméleni. Továbbá sok foglalás akkor, midőn legelsőben történt, még csak távolról sem sértette meg érezhetőleg a többi közbirtokosnak jussait, mert a míveleden földnek, az erdőnek vagy közlegelőül szolgáló gyepeknek oly terjedett vala mennyisége, hogy a foglalás után is több maradott közhasználás alá, mint aminek a birtokosok hasznát venni képesek valának, ugyan azért az efféle foglalásokat is nem csak nem gátolták, hanem önkényes elnézésök által mind egy helyben hagyták azok, kiknek azt megakadályozni kétségtelen jussok lett volna, — magát a közjót tekintve pedig nem kárt, sőt hasznot eszközlő némely foglaló, mert a puszta vadont kiragadván hajdani míveleden állapotából, szorgalma által nevelte a nemzed köziparkodás354 A föld-közbirtokosságok haszonvételbeli arányosításáról. 153
