„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

A 14. cikkely, De successione ab intestato,343 nem tesz említést a jobbágyok örökösödésének rendéről, mivel azonban köztapasztalás bizonyítja, hogy e tárgyra nézve hazánk minden vidékein, minden helységben, sőt némelykor ugyanazon egy helységben is az egyik és másik földesúmak jobbágyai között egészen különböző szokás uralkodik, gyakran ezen szokás változó bizonytalan és önmagával is ellenkező, mert semmi talpkövön nem épült, s ugyanazért a kétséges kérdések megítélésében igazságos arányul nem szolgálhat, - de valóban meg sem férhet az egy jól elrendelt polgári szerkesztetésnek törvényes rendszerével, hogy akármely esetben is, különösen pedig egy oly fontos, oly gyakran előforduló, s majdnem minden polgárt érdeklő kérdésnél, mint az örökösödésnek kérdése, nem a szorosan meghatározott polgári törvények, hanem azokkal ellenkezőleg, a bizonytalan forrású helybéli szokásnak hatalma szabjon állandó zsinórmértéket, mely egykor talán az uradalmi tisztnek önkényes kedvezéséből, nem pedig a helység lakosainak közmegegyezéséből vette legelsőben kezdetét; valóban szükséges a jobbágyok örökösödésére nézve meghatározott világos törvényt alkotni. Tekintetbe vévén pedig a jobbágyi birtoknak törvényes természetét, az igazsággal leginkább egyező volna egy oly törvényes rendszabás, hogy minden eddig fennálló helybéli szokásoknak általános eltörlésével a jobbágynak ősi vagyonában, és a végrendelés nélkül hátrahagyott szerzeményekben is annak mind a két ágon lévő maradéki különbség nélkül egyformán osztozzanak; a mellékes atyafiaknak, a hiteseknek és özvegyeknek örökösedése az e részben hozott egyéb törvényeknek rendeléséhez alkalmaztassák. Többnyire az egész 14. cikkely elfogadható.

Ezen helyen javallott az 1790. esztendei országos kirendeltség 17. lapján, a XVI. számmal jelelve egy különös törvényágozatot, mely a hazából kiköltöző polgártársainknak, és az itt letelepedett idegeneknek örökösödését tárgyazta, de azt a mostani kirendeltség egészen elhagyandónak véli. Mivel azonban az 1790. esztendei kirendeltségnek fontos okai, melyekkel a javallott ágozatot támogatta, nincsenek ezen új munkában megcáfolva, sőt elkerülhetedenül szükséges is az elköltöző magyarok önkényének, mellyel az itt hagyott vérségnek igaz jussait gyakran csorbítják, törvény által gátot vetni, helyes és elfogadható leend az 1790. esztendei kirendeltség által javallott cikkelynek minden rendszabása, melyért is az említett egész cikkelyt hozandó törvényeink sorába felvenni nem volna felesleges.

15. cikkely, De mutua conjugum successione,344 helyes és általában elfogadható. Az özvegyek örökösödésének tárgyában mindazonáltal megjegyeztetik az, hogy a Hármos- könyv első részének 101. cikkelye,345 mely az ötven számot meghaladó ménesből az özvegyet egészen kizárja, semmi helyes és igazságos alapon nem épülvén, eltöröltes343 A végintézkedés nélküli öröklésről.

344 A kölcsönös hitvesi öröklésről.

345 A Hármaskönyv első részének 101. címe értelmében az özvegyek csak akkor örökölhettek ménest, ha abban az állatok száma nem haladta meg az ötvenet.

151