„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)

Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)

tároztatik, a Publico politicumokról311 készült munkájában pedig az országgyűlési követek költségeit fizetni segítő mágnások birtoka szinte sessiok szerint rendeltetik felszámláltatni, de sehol tökéletesen kifejtve nincsen az, hogy minden tekéntetben, mindennémű birtokhoz alkalmaztatva mit és mennyit kell egy sessionak tartani. Az, amit a kirendeltség ezen helyen a nádorispány adományának mennyiségéről határoz, hogy tudniillik a sessiók alatt mindenkor csak az egész jobbágyülések értetődvén, a pusztai vagy majorbéli birtokra semmi tekintet ne légyen, bizonyos, és mindenhol változhatatlan zsinórmérték gyanánt el nem fogadtathatik, mert a majorbéli vagy pusztai birtok holdszámra is becsesebb és hasznosabb lévén a legjobb vidékű jobbágyülésnél, ezen arány mellett a közterhek viselésében azok szenvednének leginkább, kik terjedett pusztáikat megnépesítvén, hazánknak a népesedés szaporodásából eredő közjaváért magános ön hasznokat feláldozták. Nem felelne meg továbbá ezen határozás azon hasznos, sőt felette szükséges célnak, melyet az említett 12. cikkely jótevő rendelése kíván eszközleni, hogy tudniillik a netalán még felállítandó nemzetségi hagyományok javait bizonyos mennyiségre szoríttassanak, — mert ha a meghatározott 500 sessiók alatt csak az egész jobbágyülések értetnek, s a hagyományt alkotónak hatalom adatik, hogy ezen jobbágyüléseken kívül akármely nagy kiterjedésű pusztákat vagy majorbéli birtokot kapcsolhasson még hagyományához, nem lesz a nemzetiségi hagyományok kiterjedése megszorítva, és nem lesz valóban lehetetlen hazánk termékeny, de néptelenebb vidékein oly nemzetségi hagyományokat alapítani, melyeknek kiterjedése némely német hercegségekkel vetélkedik, — az ilyen magyarázásból tehát az is következhetnék, hogy a legszebb, leghasznosabb birtokok nemzeti köziparkodásunk kárával egy-két hatalmas birtokában jutván, más kisebb nemzetségekre nézve holt kezekre kerülnének, sőt még idővel még azon nyilvánsá- gos kárt is szülhetne a kirendeltségnek ezen cikkelybéli tárgyról tett magyarázatja, hogy a nemzetségi hagyományt alapítani kívánó, vagy annak valóságos birtokosa terjedtebb pusztáiba sem telepítene gyarmatokat, mert félne, hogy jobbágyüléseinek száma az ötszázra határozott mennyiséget meghaladja.

Egy sessionak mennyisége hazánk történeteinek különböző szakaszaiban különbféle értelemben vétetett; Ulászló312 6. decretumának 3. cikkelyében313 a sessio vagy porta mind egynek állíttatik, 1546. esztendőben pedig az 5. cikkely314 szerint egy porta csak a népes és földdel bíró sessiohoz hasonlítatott; a királyi fiscus 1791. esztendőben az országgyűlés irományainak 451. lapján lévő kérelmében azt kívánta, hogy a

3,1 Közjogi tárgyakról.

312Jagelló Ulászló (1456-1516), 1490-től II. Ulászló néven magyar király.

313II. Ulászló király 6. dekrétumának 3. cikkelyében (1507:3. te.) nem esik szó sessióról vagy portáról (az a törvényszékek tartásáról rendelkezik).

314 Az 1546:5. te. a király részére egy forint, a királyné részére pedig ötven dénár védelmi segély felajánlását rögzítette.

140