„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
dalmi ügyei végeztetni szoktak, általkésértetni, de ez a hatalom is csak a szomszéd vármegyékig terjedjen, s az ilyen általvitelt mindenik megyebéli tisztviselőnek tüstént béjelenteni szoros kötelessége leend a földesúrnak. Amely földesúr pedig a törvénynek ezen rendelését megszegi, a meghurcolt tiszten lehető minden keresetét elvesztvén, azon felül mint kegyedenkedő a tiszti ügyésznek felperessége alatt azon büntetést szenvedje, mely a büntető törvénykönyvben a kegyedenkedők ellen határoztalak. A 30. szakaszra. A hitelezőket öszvehívó pernek elrendeléséről készült 30. szakasz sok helyes, törvényes és igazságos rendszabásokat foglal magában. Megjegyzést érdemel azonban az 515. §, mely eddigi törvényeink értelmét továbbra is szorosan megtartván, adósságokért az örök hagyományos javakat, ha csak királyi megerősítés nélkül nem szűkölködnek, elfoglalni nem engedi. Ha az országos kirendeltség által javallott törvények megítélésénél csak azon te- kéntetet kellene fontolgatnunk, hogy a haza közjavára, s nemzeti boldogságunk felemelésére mi volna hasznos, mi volna célarányos, ha polgári szerkeztetésünk némely részeit változtatni akarnánk, ha szabad volna belévágnunk egy oly törvénynek fesze- getésébe, melyen nemzeti létünk egyenesen ugyan nem alapul, de mely az alapos törvények által is meghatározott tulajdonosi jussal szorosan öszveszőve szinte sérthetetlen, sok, és valóban igen fontos okok tanácsolnák a nemzetségek örökös hagyományainak általános eltörlését, mivel azonban a célba vett újításoknál mindezen te- kéntetekre figyelmezni, s alapos törvényeink korláti között mindenkor megmaradni szoros kötelességünk, mivel továbbá az értékbéli közbátorság megkívánja, hogy hazánk polgárai szerzeményeiknek kétségtelen urai lévén, azokról maradékaikra nézve is szabadon tehessenek rendelést, valóban kívül van hatalmunknak körén a nemzetségek örök hagyományait ezúttal megsemmisíteni, noha jól tudjuk, hogy az a nemzetiség tiszta bélyegét híven megtartó régiebb őseinknél egészen isméretlen lévén, csak 1687. esztendő óta jött nálunk divatban, noha látjuk azt is, hogy az első alapítóknak sok érdemes maradékira nézve nem egészen igazságos; azt pedig érezzük, hogy mivel az alapítóknak akarata magát az örök természet mindenható hatalmát is nem kötelezhette arra, hogy a test és lélek jelesebb tulajdonit is az elsőszülöttséghez kapcsolja mindenkor, néha ezen egész intézet hazánk közügyére káros befolyású, sőt mivel a múlandóságnak mindent eldöntő szeghetetlen törvényével is küszködni akar, még a természetes igazság rendével is ellenkezni látszatik. Ámbár azonban az általános eltörlésről itten szó nem lehet, kötelessége mindazonáltal a törvényhozó hatalomnak oly eszközöknek törvényesítéséről gondoskodni, melyek az efféle intézetünknek nemzetek felemelkedésére lehető káros béfolyását gátolják. A nemzetségek örök hagyományinak pedig hazánk közjavára nézve legkárosabb következése volt az, hogy az adósságokért bíróiképpen el nem foglaltathatván, a hitelezők követeléseinek kielégítésére soha nem szolgáltak. 134
