„Javítva változtatni”. Deák Ferenc és Zala megye 1832. évi reformjavaslatai - Zalai gyűjtemény 49. (Zalaegerszeg, 2000)
Zala vármegyének az országos kiküldöttségnek rendszeres munkáira tett észrevételei - IV. A törvénykezési tárgy (jogügyi munkálat)
pereknek igen nagy része a királyi táblának főbb megvizsgálása alá ez ideig soha nem került, mert a pert vesztett alperesek végrehajtás után nem látták érdemesnek a fel- lebbvitel költségeit is kockáztatva, főbb ítélet alá bocsátani ügyeiket, melyeknek igazságtalanságáról önnön magok is meg valának győződve; ha azonban a pöröknek birtokon belül leendő fellebbvitele megállapíttatik, minden vesztő alperes hasznos birtokba maradván, perét csak azért is feljebb viszi, hogy időt nyerhessen, és más birtokának hasznát vehesse; ha mindezek megfontoltatnak, kétségbe hozhatatlanná válik, hogy a törvénykezésnek folyamata a célba vett siettetés helyett újabb késlető gátokkal lesz halmozva, a királyi tábla pedig könnyebbülés helyett számosabb perekkel fog terhelve lenni. Végre számtalanok valának eddig az ország lakosainak panaszai törvénykezésünk rendének lassúsága ellen, és valóban ezen panaszok nem egészen alaptalanok. Adósságbéli pereinknek gyorsabb folyását a nemzeti hitelnek emelkedése, és országunk kereskedésének előmenetele, két igen fontos ösztönök parancsolva kívánnák; az egyenes, és világos örökösödésbéli ügyek serényebb haladásának szükségét pedig annyira érezték nemzetünknek az 1825-i országgyűlésen egybegyűlt képviselői, hogy annak hamarítására törvénycikkelyt is javallottak, mely az országos kirendeltség munkáinak rendes felvételére halasztatott. Ha már ezen említett két rendbéli pereknek lassú folyamata méltán okot adott eddig is a panaszra, holott a fellebbvitel mindeniknél (a tizenkétezer forintot meghaladó adósságokat kivéve) csak birtokon kívül volt megengedve, s az ítéletét tüstént végrehajtás követte, mi lesz reménylendő, ha az országos kirendeltség javallata elfogadásának esetére ezen perek a végre hajtás előtt még egypár évekig a királyi táblán hevernek, és minő megelégedést fog szülni hazánk lakosainak szívében, ha majd látni fogják, hogy az igazság kiszolgáltatásának reménylett hamarítása helyett ellenkező eszközöltetett, éppen azon két rendbéli perek, melyeknek gyorsabb elintézése oly számos, oly forró óhajtásoknak tárgya volt, ezentúl egypár esztendővel még későbben fog véget érni. Nem vezetne tehát haszonra az említett javallatnak elfogadása. De ellenben az első bírósági ítéleteknek tüsténti végrehajtása sem egészen volna célarányos azért, mert nem szerezne megnyugtatást a perlekedőknek, és gyakran egyetlenegy ítélőszék bírói hatalmától függesztené fel a legkényesebb kérdéseknek eldöntését is, mivel sok ügyét vesztett fél a talán költséges és bizonytalan kimenetelű fellebbvi- telről végrehajtás után le is mondana. Olyan rendszabás szükséges tehát a fellebbvitel érdemében, mely a feljebb megállapított két szempontot egyesítve, a perlekedőket terhelő számos költségek nélkül könnyen eszközölhető légyen, ezen célnak pedig leginkább megfelelne egy oly törvény, mely szerint minden perlekedőnek ügyét az első bíróság ítéletének végrehajtása előtt még egy több személyekből álló rendes ítélőszék vizsgálná meg, s ennek határozása tüstént végrehajtásba menne, habár az első bíróság ítéletével egyező nem volna is; szabad lévén mindenesetre a meg nem elége- dőnek ügyét birtokon kívül feljebb is vinni. Ha tehát ezen rendszabás az ítélőszékek 127
