Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Dokumentumok Zala megye történetéből
lasztmány száműzte az új tisztikarból Bedő Károlyt és társait, valamint azok szellemét és a most újonnan megválasztott tisztikarral - hisszük - valóban a demokratikus szellem fog beköltözni a zalamegyei Kisgazdapárt szervezeteibe, mint ahogyan azt Kiss György nemzetgyűlési képviselő is mondotta. A vezetőség több tagjával történt beszélgetésünk alkalmával kijelentették, hogy új, demokratikus szellemben kívánnak résztvenni a megye, a városok és községek ügyeinek intézésében. Örömmel üdvözöljük a vezetőségnek ezt az elhatározását és meg vagyunk arról győződve; ez a vezetőség biztosíték arra, hogy a Kisgazda Párt soraiban elvégzendő tisztogató munka után, Zalamegyében is úgy tekinthetünk a pártra, mint amelyik a [Magyar] Nemzeti Függetlenségi Fronton belül a többi pártokkal karöltve, küzd a zalai dolgozók jólétének felemelkedéséért. Zala, 1948. március 23. 1. p. 1 Nagykanizsán jelent meg a Nemzeti Bizottság - elsősorban az MKP - lapjaként. Lásd: Horváth 1978. 101. p. 2 Helyesen: Mileji István. 3 Helyesen: Máhomfa. 4 Az újságban ez a bekezdés keskenyebb szövegtükörben, dőlt betűkkel jelent meg. 8. Nagykanizsa, 1948. március 31. A Zala című lap riportja az államosított Stern-féle téglagyárról Az államosítás új életet, lüktető munkatempót teremt Nagykanizsa egyetlen halódó téglagyárában A száz munkásnál több dolgozót foglalkoztató üzemek államosítása az egész ország munkavállalói között óriási lelkesedést, kirobbanó örömet keltett.1 Hogy ez mit jelent majd a magyar termelés és a dolgozók életnívójának emelése szempontjából, azt nem kell külön kihangsúlyozni akkor, amikor köztudomású, hogy ezeknek az üzemeknek a vezetői és tulajdonosai sohasem arra törekedtek, hogy a közösség érdekében termeljenek, hanem az volt minden szándékuk, - és ezt sajnos legtöbb esetben gyakorlatilag meg is valósították -, hogy az üzemi tőkét és az üzem hozamát saját céljaikra kivonják a vállalatból, hogy olyan helyzetet teremtsenek, amelyben az állam számtalan esetben kénytelen volt a termelés érdekében nagy összegeket juttatni az üzem fenntartásának biztosítására. A vállalatok államosítása legtöbb helyen zökkenésmentesen, simán folyt le, és ott is, ahol zökkenők mutatkoztak, már kiküszöbölték a zavarokat. A vállalatok élére a demokrácia szempontjából teljesen megbízható vállalati vezetőket neveztek ki, de ezekkel a kinevezésekkel csak az első lépés történt meg abban az irányban, hogy az államosított üzemeket szervesen be is illesszék az országos termelésbe.2 50
