Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)

Dokumentumok Zala megye történetéből

iparban köztük 290 kovács, 28 fő az építőanyagiparban, 7 fő a vegyi iparban, 523 fő a faiparban, közülük 300 épület és bútorasztalos és 120 bognár. 7 fő a papír- és nyomdaiparban, 26 textilipar, 18 bőripar, 285 textil ruházati iparban, ebből 185 férfi szabó, 414 bőrruházati iparban, ebből 410 cipész, 84 az élelmezési iparban, 495 az építőiparban, ebből 247 kőműves és 141 ács, 123 pedig a szolgáltató iparban rendelkezik iparigazolvánnyal.

A kiadott iparigazolványok ellenére még mindig van 14 község, ahol bognár, 5 község ahol kovács, 15 község, ahol szabó, 4 község ahol cipész, 18 község, ahol fodrász ipar működésére lenne szükség. Ezeket a hiányokat egyenlőre [sic!] jelentkező hiányában nem tudjuk kielégíteni, annál is inkább, mert az időközben megjelent 24/1954. sz. törvényerejű rendelet1 megszüntette azt a lehetőségünket, hogy az iparigazolványért jelentkező iparosokat a hiányzó helyekre irányíthassuk, hanem ott kell kiadni az iparengedélyt, ahol azok kérik.

A kiadott iparigazolvánnyal rendelkező iparosok anyagellátás[a] fokozott mértékben van biztosítva, főleg azoknál az iparágaknál, ahol a kereskedelem bizonyos szabad anyagokat ad, mint pl. vas-vaslemez, gépalkatrészek, faiparban enyvezett lemez, textiliparban textilanyag és kellékek, sok esetben előnyösebb helyzetben vannak a szövetkezeti és az állami vállalatokkal szemben, mert azok a készpénz felvásárlás terén korlátozva vannak, míg a magán kisiparos egyáltalán nincs.

De előnyösebb helyzetben vannak az adóztatás terén is, mert a magán kisiparosok adója annyira alacsony, hogy a szövetkezeti és az állami iparban dolgozó személyek egy főre eső adójával össze sem lehet hasonlítani. Addig amíg a magán kisiparban az egy főre eső átlag adó havonta a pénzügyi osztály kimutatása szerint 29 forintot tesz ki, addig az állami helyi ipar területén, csak forgalmi adó 1953-ban 8,5 millió forintot fizettünk be, így az egy főre eső /termelő főre/ adó befizetési kötelezettsége kb.

14.000 forint volt.

A júniusi párthatározat megjelenése előtt megyénk területén úgy a helyi ipari vállalatok, mint a kisipari szövetkezetek igen nagy mértékben közületi munkákat végeztek, nem pedig a lakosság szükségleteit elégítették ki. A helyi ipar a párthatározat megjelenése előtt csak kb. 3 %-[á]t a termelési értékének végezte [sic!], közvetlen a lakosság felé és a szövetkezeti ipar a termelési értékének csak a 10-12 %-át. A párthatározat megjelenése után a lakosság szükségleteire való átállás úgy a szövetkezeti iparnál, mint az állami iparnál igen nehézkesen történt meg. Úgy a szövetkezeti ipar vezetői, mint az állami helyi ipar vezetői nem akarták megérteni, hogy a helyi ipar feladata elsősorban is közvetlen a lakosság szükségleteinek kielégítését van hivatva biztosítani. A szövetkezeti iparnál egészen a folyó év júniusában megjelent kormányrendeletig nehezen ment az átállás, a kormányrendelet azonban ezt a helytelen nézetet teljes egészében megváltoztatta és a kisipari szövetkezetek jelenleg kb. 80-85 %-ban a lakosság kielégítésére termelnek. A szövetkezeti iparnál egyedül az építőipar az, amelyik még végez közületi munkát, azonban ez is már csak kisebb összegekben, vagyis 100 ezer forintos vállaláson aluli tételekben.

375