Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Dokumentumok Zala megye történetéből
vagy Palkó elvtárs megbírálta Szigeti elvtársat a pártépítő munka egyes területein mutatkozó hiányosságok miatt, Szigeti elvtárs azzal vetette vissza a jogos bírálatot, hogy te mit tettél a tszcs-okban, vagy az olajüzemekben. Ehhez hasonlóan a MB. osztályvezetői előszeretettel hárították át a felelősséget Farkas, Bartos, vagy Szegedi13 elvtársakra, úgy gondolják, hogy a tanács, a szakszervezet, a rendőrség munkájáért kizárólag csak ők a felelősek a MB. egésze helyett. A KV. megállapította, hogy a párt vezetésében, a másik súlyos hiba az volt, hogy nem érvényesült a bírálat és az önbírálat kommunista módszere. A bírálat és önbírálat következetes alkalmazása a MB. munkájából is hiányzott. Sokat hangsúlyoztuk ugyan és az alsóbb szervek felé sokszor alkalmaztuk is a bírálatot, azonban az önbírálat, különösen az alulról jövő bírálat terén gyakran csak jelszavakat hangoztattunk és keveset tettünk. Sokszor előfordult, hogy a MB. egy-egy tagja visszaverte a bírálatot, ledorongolta azokat, akik őt bírálták. Mint Pl. Harasta elvtársnő, aki a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjét számtalanszor durván ledorongolta, mert egyegy intézkedését bírálni merte. Hasonló türelmetlenség mutatkozott meg Palkó, Vukits és Borsai14 elvtárs munkájában is. Ez a pártszerűtlen, az alulról jövő bírálatot elfojtó szellem odavezetett, hogy a MB. üléseken az az elv kezdett kialakulni, amíg másokat bírálok, addig eltakarom a magam hibáit. Ezért szinte rossz hagyománnyá vált, hogy a tanács vezetőit, különösen Farkas elvtársat rendszeresen korholtuk, a helyett, hogy hibáit kommunista bírálattal vetettük volna fel. Nem láttuk, hogy az alulról jövő bírálat visszaverése végső fokon nemcsak egyes személyeket szigetel el a tömegektől, hanem elszigeteli magát a pártot is, útját állja az alulról jövő kezdeményezéseknek, fásulttá, közömbössé teszi azokat is, akik egyébként teljes szívvel és odaadással dolgoznának a pártért. Nem végezhet jó munkát az a funkcionárius, aki elnyomja a bírálatot[,] akit nem szeretnek, még inkább az, akitől félnek a dolgozók. Nem szabad sohasem megfeledkeznünk arról, hogy a bírálat, különösen az alulról jövő bírálat semmilyen kollektívában nem alakul ki magától, hanem csak akkor, ha azt a vezetők példamutatása, bátorítása állandóan segíti, ha nemcsak formálisan elfogadja a bírálatot, hanem bírálathoz való viszonya elsősorban munkájának megjavításában nyilvánul meg. Éppen ezért haladéktalanul meg kell szüntetnünk a MB. minden egyes tagjánál, munkatársánál a bírálathoz való bürokratikus, lélektelen viszonyt. Biztosítanunk kell, hogy a dolgozók igazságos bírálataira, panaszaira a legnagyobb figyelmét fordítsa minden egyes pártfunkcionáriusunk. Az egyik legsúlyosabb elvi hibánk éppen az volt, hogy az alulról jövő bírálat elfojtásával a tömegek javaslatainak bürokratikus kezelésével felidéztük a tömegektől való elszakadás veszélyét. Pedig gyakran kaptu[n]k jelzéseket a dolgozóktól, amelyek segítségével fel kellett volna ismernünk munkánk hiányosságait, de nem reagáltunk ezekre. Üzemeinkben például az utóbbi időben gyakran azt tapasztaltuk, hogy munkásaink nem mennek el az értekezletekre, ha el is mennek, ott passzívak. Hiányzik az a korábban oly biztató hangulat, a javaslatjajik nagy száma, de beletörődtünk ebbe, vagy egyszerűen az ellenség munkájának gondoltuk, nem láttuk meg 327
