Dokumentumok Zala megye történetéből 1947-1956 - Zalai gyűjtemény 48. (Zalaegerszeg, 1999)
Dokumentumok Zala megye történetéből
is azt hittem, ha ennyi a panasz, kell lenni valaminek, s kiderül, hogy felveti a pénz az embereket. S hogyne vetné fel, amikor a baromfit 53 %-ra adták be, a többit elfe- ketézték. Nagykanizsáról, vagy innen is mentek a bizonyos két kövér libával párnás osztályon Budapestre. Elvtársak, itt a megye panasza lelepleződött olyan értelemben, hogy alaptalanok, van itt pénz és általában tudjuk, bár a zalai földek nem a legjobbak, de nagyon jól művelik meg őket és a termés az utolsó esztendőben elég tűrhető volt. Olyan fokozott szárazság, mint az Alföldön, nem volt. Ebből következik, hogy az elvtársaknak keményebben kell fogni. Ez volt az a megye, ahol a legtöbb kenyeret és kenyérlisztet vették. Mindjárt sejtettem, hogy emögött is valami turpisság van. Most hallhatták, hogy az a dolgozó paraszt, vagy asszony, abban a reményben vette a lisztet, hogy a tavasszal 3 kg lisztért kap egy napszámot, - nem azért vette, mert nem volt, hanem, mert spekulált vele. Ha ilyesmit hallunk, akkor meg fogjuk nézni, hogy mi lett a fejadaggal. Ha kiderül, hogy nem őrölte be, akkor világos, hogy kicsit spekulált is. Mire spekulált az, aki ahelyett, hogy a fejadagját őrölte volna meg és mint hallottam egyik esetben száz, másik esetben 60 kg lisztet, harmadik esetben csak azért nem vett többet, mert megérkezett a társzekér a bolt elé és látta, hogy tele van liszttel. Kétségkívül elharapódzott a spekuláció. Nekünk ezzel szemben fel kell lépni. Semmi kifogásunk sincs az ellen, ha valaki olyan jól műveli meg a földjét, hogy 10 helyett 18 mázsa búza terem, a maradékot megőrli, a lisztet eladja olyan áron, ahogy megveszik, ez nem spekuláció, ez rendes munkájának eredménye. Az ellen sincs kifogás, ha disznóját 180 kg-osra hizlalja fel, miután ami az államnak jár, beadta, a többit eladhatja. Ez ellen sincs kifogásunk, de aki megvásárolja a lisztet abban a reményben, hogy tavasszal három kg lisztért kap egy napszámot, világos, hogy ez nem a munkás, hanem spekulációs oldala a kérdésnek. Ez ellen a legegyszerűbb módszer, hogy megköveteljük, ami az államnak jár, az utolsó fillérig adja be. Ami azon felül van, azzal nyugodtan csinálhat amit akar, elraktározhatja, ahová jól esik, de csak miután az államnak beadta, ami az államé. Ezek a számok azt mutatják, azért van annyi pénzük, mert a baromfit 53 %-ban adták be abban a reményben, hogy becsapják az államot. Itt valami turpisság van, ugyanez van a burgonyával is. Ebben a megyében 10 évvel ezelőtt kevés burgonya volt. Kiderült, hogy a zalai földeken a burgonya jól terem, most termelnek. Mivel jól lehet a burgonyán keresni, 62 %-át adták be december elsején annak, ami jár. Mi itt keményen fel fogunk lépni. Az elvtársaknak meg kell érteniök, hogy aki a jelenlegi viszonyok között nem akar adót fizetni valamilyen címen, az lényegében aláássa az állam tekintélyét. Ha egy faluban eltűrjük, hogy egy ember nem fizet adót, az a többieket fogja ellenünk mozgósítani. Azt mondják, hogy maguk miért tesznek kivételt, ha nekik szabad, nekünk is szabad. Meg kell valósítani a közteherviselést, amint én azt elmondtam december elsejei beszédemben.4 Ezt eddig nem fogtuk keményen azért, mert azt akartuk, hogy a dolgozó parasztság erőre kapjon, megtollasodjon, de viszont, amikor az már megtörtént, rendesen kell az adót fizetni. 236
