Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1527-1541 - Zalai Gyűjtemény 47. (Zalaegerszeg, 1999)

BEVEZETÉS

A konventek kiadványainak másik nagy csoportját a hiteleshelyek jelentései képezik. A zalai konventeknél ezek általában fogalmazvány formájában maradtak fenn a parancsleveleken, de vannak tisztázati példányok is, amikbe a szokásos módon belefoglalták a mandátum szövegét. Arra is van példa, hogy az eredeti mandátum és a rajta levő relatio-fogalmazvány mellett ugyanezen jelentésnek a tisztázata is megmaradt a benne foglalt mandátummal. Itt szeretném megjegyezni, hogy a jelentésfogalmazványokra is igyekezetem gondot fordítani és önálló regesztát készíteni róluk. Ez a formai követelményeken túl azért fontos - jóllehet a hevenyészett írásmód miatt többnyire nehezen olvashatók -, mert a hiteleshelyi eljárás során közreműködő szerzetes mellett a királyi emberek, az illető birtokok szomszédai és határosai ismerhetők meg belőlük. Néhány esetben látható, hogy szokás szerint a kiküldött konventi ember az eljárásról jegyzeteket készített a mandátum pecsétjének papírfelzetére írva és ennek felhasználásával szerkesztették meg a jelentést.

15 Az adott korszakban, hasonlóan a leleszi példákhoz, a jelentésfogalmazványok a parancslevelek elő- és hátlapján egyaránt előfordulnak, vagy körbeveszik a papíron a mandátumot. A relatiok tisztázatai külső formájuk szerint zárt oklevelek. Szerkesztésük a mandatum-hoz igazodik. Kezdete egy üdvözlő formula a mandátum kibocsájtójának megnevezésével és az üdvözléssel: serenissimo principi domini regis vagy spectabili et magnifico palatino stb. paratam amicitiam cum honore. Ezután jelezték a mandátum vételét: litteras... recepimus, majd in hac verba kezdettel lemásolták annak szövegét. Ezek után következett a jelentés az intézkedés lefolytatásáról, esetünkben nagyrészt birtokba bevezetés és beiktatásról, valamint a hatalmaskodások kapcsán kiadott idéző oklevelek kézbesítéséről. A szövegben megnevezték az eljárásnál résztvevő királyi vagy nádori embert és a konvent által kiküldött szerzetest, a hites tanúbizonyságot, valamint azt a napot, amelyen a hiteleshely az aktust végrehajtotta. A relatio dátumát általában nem nappal jelölték, hanem a végrehajtás dátumához viszonyították. Pl. tertio die diei introductionis /exhibitionis anno supradicto. A relatio-k és a mandatum-ok külzetén feltüntették a címzett hatóságot, az ügyfél nevét és az ügy tárgyát. Pl. introductoria et statutoria vagy exhibitoria, ammonitoria et certificatoria. Esetenként a külzetén rövid, regesztaszerű emlékeztető (memorialis) található valamint korabeli s későbbi ügyviteli feljegyzések. Megjegyzendő, hogy ezekben a formális részekben gyakorlatilag a középkori oklevelek állandó fordulatai élnek tovább.

16 15 Borsa Iván: A hiteleshelyi eljárás színhelyén készült feljegyzés. Levéltári Közlemények 58. 1987. 39-44. p. 16 Lásd pl.: Szakály Ferenc: A szekszárdi konvent hiteleshelyi és oklevéladó tevékenysége 1526-ig. Tanulmányok Tolna megye történetéből I. Szekszárd, 1968.