Bilkei Irén: A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1527-1541 - Zalai Gyűjtemény 47. (Zalaegerszeg, 1999)

BEVEZETÉS

COPORNVCH. A hiteleshelyi tevékenység a zalavárihoz hasonlóan az 1351. évi korlátozó törvény után teljesedett ki. A két konvent működése ezután nagyjából párhuzamosan haladt, működésük fénykora a Mohács utáni évtizedekre esett. A XVI. század első felében megyegyűléseket is tartottak Kapornakon, ez megnövelte a hiteleshely forgalmát és jelentőségét. A hiteleshelyi írásbeliség és a megyei közigazgatás összefonódását bizonyítják azok az adatok, amelyek szerint a kapornaki konvent nótáriusa és a megye jegyzője ugyanaz a személy. Erre tárgyalt korszakunkon kívül vannak adatok: 1550-ben Porgovci Balázs a közös jegyző (hh. fasc. 3. nr. 117.), 1566ban pedig Oltárci Lakosi Márton konventi jegyző Zala megye adószedője is (hh. fasc. 30. nr. 1527.). A két konvent történetében egyszer merült fel a hamisítás kérdése. 1554-ben úgy ltászott, hogy a kapornaki konvent a Csányi család ügyében oklevelet hamisított. Ferdinánd király a zalavári konventhez intézett mandátumában megparancsolja, hogy a kapornaki konvent az in vulgari lingua (ami alatt a magyar értendő) szövegű oklevél helyett a felek kérésére állítson ki hiteles oklevelet.

4 A XVI. század közepére több, valaha tekintélyes konvent a Dél-Dunántúlon siralmas állapotba jutott. A szekszárdi 1526-ban elpusztult. A somogyvári bencés konventről tudjuk, hogy 1508-ban, amikor a rendi vizitátorok vizsgálatot tartottak a Szent Egyed-apátságban, düledező templomépületet és összesen öt szerzetest találtak, akik közül kettő állandóan kiküldetésben járt hiteles tevékenységet végezni. A pécsváradi konvent sem működött már hosszú ideje. így gyakorlatilag a zalavári és a kapornaki konventre maradt a Dél-Dunántúl lakossága jogügyleteinek intézése. A hiteleshelyek hatásköre azt a területet foglalta magában, amelyen a testületek emberei hiteleshelyi tevékenységet végeztek, és amelyről a lakosok a testületet felkeresték bevallást tenni. A területi hatáskör kezdetben a szokásjog alapján formálódott, majd Zsigmond idejétől törvény szabályozta, hogy a jogügyletről az abban a megyében működő hiteleshelyen állítsák ki az oklevelet, ahol a jogügylet tárgyát képező birtok feküdt. Ezt az elvet Werbőczy Hármaskönyve is megerősítette. A XVI. század második felében ez a kötöttség a török terjeszkedés miatt oldódott fel. A két zalai konvent hiteles tevékenységének a nyoma Zalán kívül a távolabbi Körös, Baranya és Tolna, valamint a szomszédos Somogy, Vas és Veszprém megyéből ismertek. (A két hiteleshely területi hatásköre a munka Sörös Pongrác: Az elenyészett bencés apátságok. Kapornak. A pannonhalmi Szent Benedek-rend története XII. Budapest, 1912. 268-297. p. - Nagyfalusy Lajos: A kapornaki apátság története II. Kalocsa, 1942. 146-166. p.