Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak állapota
Dobritól Szécsi Szigetig a természetes alap talajt murvázták, kaviccsal erősítették meg, az oldalárok is elég széles és jó. Az út síkságon és — részben — hegyoldalakon vezet, több névtelen patak és közepesen jó fahíd van ezeken az utakon. Szécsi Szigettől rövid szakasz vezet a Kerkán álló malomhoz — jegyzi fel a mérnök — amelynek agyagos a talaja, de innen homokos talajú rész következik. Az első szakasz nedves időben nehezen, a másik könnyen utazható. Pákáig síkságon halad át az út, ezen a helységen patak folyik át, amelyen jó és széles fahíd áll. Az átjárás széles és jó. A továbbiakban agyagos és homokos talajok váltakoznak Ortaházáig, majd onnan Gutorföldig síkságon, végül mélyúton haladva van egy 500 lépésnyi szakasz, amelyen kocsival — különösen esős időben — nagyon nehezen lehet haladni. Kozmadombjától Tárnokig az út magasba vezet, agyagos talajú és egészen jó. Tárnoktól Vakolyán át Bakra tart az út, s ott egyesül a Kanizsa-Zalaegerszeg pos- taúttal. Ez a szakasz jó állapotban van, javítják. A lakosságot közvetlenül érintő rovatban a hadmérnök csupán a Kozmadombja előtti 500 lépésnyi erdei útszakasz rőzsével történő kijavítását javasolja, utalva arra, hogy anyagot a közelben lehet találni. Az utolsó rovatban az óvatosan történő előrehaladásra hívja fel a figyelmet, Ortaházát és Bakot emeli ki. A következő, 11. út ismét egy összekötő útként szeli át Zala megyét, de más irányban, mint az előbbiek. Felső Rajktól indul Zalaegerszegre, és a megye más útjait kapcsolja be az ún. hadiutak rendszerébe. Az útirány a következő: a Kanizsáról Istvánd felé tartó országúiból Felső Rajknál ágazik el, elhalad a téglaégető előtt, majd átmegy Szt. Mihály és Pölöske falvakon, Vaskapu malma előtt, majd Szt. László Egyháza, Szt. Tamás és Bötefalva településeken át Alsó Apáthi, Felső Flenye településeken át Alibánfánál csadakozik ismét egy főúthoz: a Zalaegerszegről Türgyébe vezető postaúthoz. A menetidő 6 1/4-7 1/4 óra (lovon 5 1/2 - 6 1/2 óra, szekerekkel 7 1/2-9 óra szükséges a megjárásához). Ez az országút — ahogyan a mérnök a megjegyzések rovatban írja — természetes talajon halad, a föld népe javítja hibáit. Egy része agyagos, más része homokos és — az időjárás függvényében — hol jobban, hol nehezebben járható. Az út nagyobb része síkságon, majd enyhe hajlatokon vezet. Szt. Mihálynál egy mocsáron kell áthatolni, amiből gátszerűen magasodik ki az út s ezen tartós hidak állanak. Középen még több kis patak is átszeli, fahidakkal. Alibánfánál egy szilárd, fából készült jármos híd vezet át a Zala folyón. E rövid útszakasszal kapcsolatosan közvetlen és gyors javítást igénylő megjegyzés nincs. Az ún. katonai rovatban megemlíti a mérnök, hogy Szt. Mihály és Pölöske között kis földnyelv van (Erdzunge), mely mesterségesen készült, s a mocsár szélén vezet el, amivel utat lehet megtakarítani. A feljegyzett következő, 12. út rövid szakasza a Zalaegerszegből Körmendre vezető postaútnak. A megyeszékhelyről indulva áthalad Olá falun (ami közvetlenül 95
