Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak állapota
helyenként mocsaras szakaszok vannak. Szt. Lászlótól meredeken halad lefelé, de Ubornak előtt homokos talajon halad, majd egy kötött talajú szakasz következik Söjtörig. Innen völgyön át, helyenként enyhén magasodva vezet az út a postaútba történő beágazásig. Ez a szakasz járható, de keskeny, mindössze egy szekér szélességű. Sok névtelen hegyi patak vágja át, az azokon átívelő hidak többnyire fából készültek, de van néhány szilárd anyagból (solide) készült híd is. A hidak egy szekér szélességűek. A helységeket érintő harmadik rovatban szerepel, hogy a Letenye és a Kis Vin- dófa közötti útszakasz egyes részeit gáttal kellene megerősíteni (az utóbbi helyen malom állt!), amelyhez a szükséges faanyag a környező erdőkből beszerezhető. Tolmácstól Bánok Szt. Györgyig meg kell javítani az előrehaladást s e célból az utak szélesítését ajánlja. Ugyanerre van szükség a Szt. László pusztáig vezető útszakaszon is. További útjavítást javasol a Tolmácstól Szt. Györgyre a szőlőhegyen át vezető úton is. Katonai táborhelyül a mérnök ezen az útszakaszon Letenyét és Szent Lászlót javasolta. A következő, 4. út a muraközi Kottory-ból (melynek eltérő helyesírása: Kotor, Kotori, Kottori, Koltory, gyakran jelentkezik a szövegben) Győrbe tart, s menetirányként Kanizsát, Istvándot és a Vas megyei Jánosházát jelöli. Ezt a hosszú útvonalat a hadmérnök öt szakaszra bontotta, s ebből az utolsó 3 1/3-4 órás szakasz már Zala megyén kívül, Jánosházától Győrig tartott. Az első útszakasz Kottoritól a Mura folyóhoz vezetett, majd azon Molnárinál történő átkeléssel Semjénfölde, Szepetnek, Kis és Nagy Kanizsa következtek. Ez az út gyalogosan 5-6 óra, lovasoknak 4 1/2-5, szekereseknek 6 1/2-7 óra alatt tartja bejárhatónak. A következő útszakaszt Nagy Kanizsán, a Kálváriától számítja, mely előtt halad el az út, majd Pallin falut említi, a Kanitz nevű kocsmát vagy vendégfogadót, K. Szigetet, Gelsét, Kilimant és végül A. Rajkot, mint ennek a szakasznak utolsó állomását. Ezt a távolságot 5 3/4-7 óra alatt tartja bejárhatónak gyalogosan. (Az út lovasoknak 5 1/4-6 óra alatt, szekereseknek 61/2-81/2 óra alatt volt megtehető.) Ezt követően az út Alsó és Felső Rajkon át haladt tovább Pacsa, majd a Sergi malom előtt Igricze faluba. Rád, Misefa, Nagy- és Kis Kapornak, s Orbányosfa volt még jelzője ennek az útvonalnak. Ez az útszakasz 6-7 óra alatt volt megtehető gyalogosan (lovasoknak 5 1/4 - 6 óra, szekerekkel 7 1/2-9 óra alatt volt megjárható az út). A következő útszakasz irányjelző helységnevei: Istvánd, Szepetk (mely a térképen és a magyarázó szövegben Szöpötk formában szerepel), Bakod, Poczol, a Szalabér kocsma, Bekots malom, Battyk, Türgye, Ottvös, Jabola, s aláhúzottan a már a megyén kívül fekvő Jánosháza. 86
