Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - II. rész
A hely ragyogó volta; csodálatos felszereltségéről nevezetes hely ■ Ragyogását, amellyel az első időkben büszkélkedett, Tollius26 írta le: ,yl Csáktornyái palota igen fényes és tágas volt, r kiválóan megerősítették a törökök támadásai ellen: majdnem minden oldalról mocsárral körülvett erődítmény, amely mocsár megakadályozta a földalatti aláaknázást. Csak egy oldalon, amely a falura néz, támaszkodik szárazföldre, s ezjobban van erődítve. Csodáljuk a körülfekvő népek oly nagy elmaradottságának az ismeretében az igen díszes épületeket, a szerencsés famíliát, az igen gazdag felszereléseket és mindenütt a legnagyobb pompát. A folyosókon törököktől zsákmányolt fegyverek vannak felfüggesztve: íjak, nyilak, buzogányok, pajzsok s más effajta fegyverek, de ezek fényét is felülmúlja a damaszkuszi szablyáknak ragyogása. Köztük vannak olyanok, amelyeknek markolata arannyal, ezüsttel van díszítve. Némelyiknek a drágakövekkel kirakott hüvelye kápráztatja el a néző szemeit. Az előcsarnokban a töröktől elragadott, sok vérrel szennyezett zászlók vannak kifüggesztve; véres és ádáz harcokra emlékeztetve. Ugyanott képeket mutogatnak, amelyeken a gróf Zrínyi bátor tetteit örökítették meg. Emlékszem egyre, amelyen hátra felé fordulva levágja egy török fejét, aki hátulról megragadván a köpönyegét jobbjával, már halállal fenyegette. Ez volt az ifjú számára az első hadiiskola. Ezután pedig halld a többi dolgokat: a harmadik vagy negyedik napon a könyvtárba vezettek bennünket, amely tömve volt a könyvek mindenféle fajtájával; aztán a fegyvertárba, amely minden képzeletet felülmúló módon volt felszerelve várvédő eszközökkel, ágyúkkal, dárdákkal. Ehhez járul az emberi művelődés igen bő gyűjteménye, a nyitott kincs es ház benne a régi érméknek csodálatos bősége: Nagy Sándor arany és ezüst, s Otho, Vitellius, Ovidius, Horatius, Pescennius Niger és sok másnak a bronzból készült ritka érméi. Aztán királyoknak, híres férfiaknak — gondolom — vésővel kifaragott kerek formájú kis képmásai. Megmutatták nekem többek között Euther Márton és felesége, Katalin igen ízléses arcképeit. Aztán a gróf kertjeiben sétáltunk. Annak szépségét és finom ízléses voltát szavakkal le nem írhatjuk. Talán akkor alkotsz, magadnak képet róla, ha magad elé képzeled Alcinous régi kertjeit.” — De hosszú lenne itt e helynek a Tollius előadásából minden szépséget ismertetni. Mindenesetre az olvasót arról győzi meg, hogy a magyarok már akkor sem voltak olyan barbárok, mint ahogy azt a külföldiek látják. De közreadjuk most azt a feliratot, amelyet itt jegyzett fel Tollius. P. CORNELIVS CLAVA FORIS T. F. ANN. XXV. CLAVDIA P. F. DACVMENA kikutatására, amelyekhez különben máskor soha nem nyúlnak, csak akkor, ha per támad birtokaikról, vagy azok határairól. Teljességgel azon a véleményen vagyok, hogy a magyar történelmet nem lehet pontosan helyreállítani, csak úgy, hogy kiszedjük a penészből és mocsokból az okleveleket, s a lehető legszorgalmatosabban feljegyezzük azoknak a király és a haza iránti érdemeit, akik számára az okleveleket írták. Rövidesen más arculatot öltene akkor Magyarország története! 26 Epistola itcncraria VI. 240. és köv. pp. 49
