Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)

Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - II. rész

okiratokra támaszkodva. Ha ezeket meg is tudja nevezni, szívesen elfogadjuk az állítását.

A Benedek-rendiek birtoka • Ma a pannonhegyi főapátság tulajdonában van, bár az ugyanabból a szerzetesrendből való Szent Ányos püspök és hitvalló tihanyi apátja szokta kormányozni. Amikor a török közellensége miatt a háborús időkben katonai őrhelynek számított, közköltségen tartották fenn és szerelték fel; erről gyakori országgyűlési végzések szólnak. A vár maga szerény terjedelmű, talán 100 várőrző befogadására alkalmas, de igen kellemes lakóhely válik belőle, mert egyfelől a szárazföldre, másfelől a tó vízére nyújt gyönyörűséges kilátást.

IV. Csobántz vára

A várfekvése • Csobántz vára szintén a Balaton partjánál fekszik nem messze a tihanyi vártól, magas, meredek, de kies helyen, a tó melletti hegyek egyik jelentősebbjén. A szikla mindenfelől meredek, s az aljától a csúcsig majdcsak egyforma oldallal emelkedik fel. A tövét ligetek díszítik, s szerte szőlők, erdők tarkítják. A vár a hegy tetején épült, és oly meredek fekvésű, hogy egykor a gyengébb nem kövek dobálásá- val és forró vízzel űzte el az ellenséget. Kútja nincs; de van helyette víztárolója, nagyszerűen elkészítve és olyan esővíz tömeg fér bele, ami talán több esztendei használatra is elegendő. Sok háborúban vált híressé, de elsősorban az utolsó, a Rá- kóczi-félében, mert itt esett el az igen bátor vezér, Graitzy méltatlan halállal. S aztán sok időbe és katonába került, míg a várat állhatatosan védő Rákóczi-pártiaktól elragadták. Valamikor a Gyulaffy család birtokában volt, mégpedig mind a fiú-, mind a nőágat megillette. Aztán házasság révén minden tartozékaival együtt a Szarka család kezére jutott, de a mostoha körülmények miatt elszegényedett örökösöktől az Eszterházy herceg hatalma alá került.

V. Szigliget vára

A várfekvése • Csobántztól egy mérföldnyire ugyanannak a tónak a peremén, hasonló hegyen épült. Alatta szántóföldek terülnek el, azokon túl szőlők emelkednek; mindenfelé erdők, tölgyesek virulnak, amelyek a Balatonon hajózok számára igen kellemes látványt nyújtanak. Magyar nevét bizonyára az „erdős ligeteiről” kapta, mint ahogy latinul angulus: szeglet, ligetes pihenőhely. Ebből következik a hely csodálatosan kellemes volta, minthogy elöl a Balatonra, a többi részén pedig erdőségekre néz, változatosan felemelkedő kisebb hegyekkel.

41