Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - II. rész
Történt pedig, hogy az 1690. esztendő kezdetén Szigetvárt a lehető legméltányo- sabb feltételek mellett átadták a császárnak: a parancsnok tehát, talán mert már ebben meg is egyeztek, komolyan felszólította a kanizsai helyőrséget, hogy a rájuk bízott várat adják fel a keresztényeknek, a szigetvári feltételekkel. Hiábavaló és céltalan lenne tovább is viselni az ostrom nehézségeit a gabonahiány miatt az éhínség küszöbén, a törököktől igen messze dobva, csak a saját erejükre támaszkodva, segítséget nem remélhetnek, s mivel a környező várak már megadták magukat, a kanizsaiak a mocsárba zárva a sorsuk megpecsételődik. Attól azonban még igen távol voltak, hogy a megadás feltételeit elfogadják és az ostromlók elleni ismételt kitöréseikkel kétségbeesetten támadtak, mintegy bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy maradt még ereje a várbelieknek az ellenség meggyötrésére. És valóban volt is eredménye a kitöréseknek. Kétszáz barmot hajtottak el a magyaroktól s már kevés hiányzott ahhoz, hogy a várba tereljék ezeket, midőn Batthyány a katonáival rajtuk ütve majdcsak az egész csordát elszedte az ellenségtől, s e kaland alkalmával több törököt is elfogtak. — Ez volt az utolsó próbálkozás, amelyet a várvédők a tavasz kezdetén vesztükre kezdeményeztek. Amidőn ugyanis az éhségtől félholtan vérük hullásával is keresniök kellett a várfalakon kívül eleséget, s kétszázhúsz várvédő az ostromló katonákra támadást intézett, a portyázó magyarok nyomban körülzárták őket. Batthyány 66 foglyot ejtett, két zászlót, s ezeket szétosztotta az ostromlók között. A többit, akik megkísérelték az ellenállást, legyilkolták. Akkor végre kezdtek észbe kapni a várvédők, hogy mennyire a végéhez közeledő veszélyes helyzetbe kerültek. Ezért először is a keresztény foglyokat a várból szabadon bocsátották, hogy ne pusztítsák tovább az élelmet, ami máskülönben sem volt, s hogy ezzel a cselekedetükkel az ostromlóknál érdemet szerezzenek. Majd amikor ismétlődő kitöréseik semmi eredményre sem vezettek, a vár feladását határozták el. Tehát kölcsönösen túszokat adva, a várat azokkal a feltételekkel, amelyekkel a mieink Szigetet elfoglalták, átadták Batthyánynak, de csak Lipót császár jóváhagyása után. A törökök feltételek alattfeladják Kanizsát • így szabadult ki 1690. április 13-án Kanizsa a zsarnok kezéből, 90 év eltelte után, a sok hiábavaló, eredménytelen kísérlet után, a tizedik támadás következtében. A várparancsnok, egy aga, állítólag miután a keresztény katonaságot a várba bebocsátotta, kötelessége szerint a várkapu kulcsait, mint az átadás jelét, aranylánccal átkötve, egy selyemtokban nyújtotta át Batthyánynak e szavak kíséretében: „Fogadd e kulcsokkal az erődítményt, amelyhez fogható nincs a török birodalomban.” Átadtak egyszersmind 60 különféle nagyságú ágyút, hatalmas puskapor-készletet, s a fegyvertárat, felszerelve mindenféle ostromot elhárítani szolgáló fegyverrel. A visszavett várat Upót császár parancsára a földdel teszik epyenlővé • Ezek után 1702- ben a császár parancsára lerombolva az erődítményt, az egész várat a földdel tették egyenlővé, amint azt mi is láttuk. Végül idők múlásával Kiskanizsa és Szepetnek városokkal, valamint Sormás, Esztrenye és Fityeháza falvakkal, mint jelentős urada39
