Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - II. rész
XL l Tervek az ostrom időben való abbahagyására • Akkor aztán komolyan kezdtek tanácskozni, s mérlegelték, vajon mennél hamarább visszavonuljanak-e, vagy a sáncoknál várják be az ellenséget. Zrínyinek a bátrabb, a többi vezérnek a biztonságosabb vélemény tetszett. Vasenhoff ugyanis a tábort olyan laikus módon állította fel és erősítette meg, hogy a környező dombokról szélesen be lehetett látni, s a magasabb helyről támadó ellenség ellen egy óráig sem volt védhető. Azonkívül annyira hatalmas területre terjedt ki, hogy nem voltak képesek minden őrhelyet ellátni, még ha megannyi új katonaság csadakozott volna is a sereghez. Pedig a megrendített, beteg és kiéhezett kevés számú katonaságtól mit lehetett várni, nyilván csak azt, hogy a saját falai között az éhségtől megadásra kényszerül. Holachius a köztük fekvő mocsár miatt a hadsereg másik részéről semmiféle segítséget sem vihetett az itt tevékenykedőknek. Az ágyúk a folytonos tüzeléstől kiégtek, s a vezérek ellenséges kedve és a katonák különféle fajtái és szándékai miatt minden csak igen lassan haladt előre. Jeladás a visszavonulásra bár Zrínyi tiltakozik • így, bár Zrínyi tiltakozott ellene, visz- szavonulásra szánták el magukat, nem csekély zsákmányt hagyva hátra az ellenség számára. Voltak, akik a vezéreket kárhoztatták amiatt, hogy túlságosan hamar feladták az ostromot. Ezt a vádat Strozzi magáról és Holachiusról egy, a barátaiknak írt terjedelmes levélben hárították el úgy, hogy hallgatólagosan az egésznek az ódiumát Zrínyinek rótták fel, mint aki a császárnak a vár alkalmaüan időben való ostromát javasolta, a kellő előkészületeket nem végeztette el idejében, s végül az egész feladatot hanyagabbul látta el, mint az ügy súlyosságához illő lett volna. De erről már nem bölcselkedünk. Igazában a vezérek közül Ortelius talán több joggal vádolja azokat, akik Ovárnál a hadsereggel tétlenül táboroztak, várva az ostrom végkimenetelét, mintha az egyáltalán nem tartoznék rájuk és katonáikra. xii. jr. Idlhatározgák Kanizsa tartós ostromát • Pedig valójában más vezérek alatt, s más időben sohasem rendelt még a keresztények számára a jóságos isteni hatalom nagyobb diadalt — csak ők maguk ne utasították volna vissza. Minthogy szokásuk szerint az egész vidék számára súlyos csapást jelentettek a kanizsaiak és sokszori itt-ott végrehajtott csapásaikkal a takarmányt mindenfelé elpusztították, elhatározták, hogy a várat huzamosabb ostromnak vetik alá. Batthyány A.dám és Zichy István kap erre parancsot • Ennek a nagy feladatnak a tervét Batthyány Ádámra bízták, erre a hazáját igen szerető férfiúra, aki ráadásul az ország e részén tágas területek ura volt. Segítőtársául adták gróf Zichy Istvánt. Mindenesetre jó előjelek között július elsején a vár közelébe jönnek és azt amennyire csak lehe37