Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - II. rész
olyan török, aki valamely várat a keresztényeknek átadott volna áruló módon? Éppen náluk, ahol a gyanú árnyéka miatt is fejét veszik az embernek.” így érveltek ők, s ezek egyáltalán jelentős érvek lettek volna, ha a közösség üdvéről való gondoskodás sugallta volna azokat, s nem a vetélkedés. Ebben az időszakban nevezetesen elsősorban az szokott történni, hogy a véleményüket összeegyeztetni nem képes vezérek vagy az államot teszik tönkre, vagy mindenesetre sorsára hagyják. Zrínyi érvei győzedelmeskednek • „Mindenesetre szerencsétlenségére Zrínyi győzötf ’ — ezek ismét Wagner szavai — „és megkapta a felhatalmazást arra, hogy Stájerországból indítsa a hadakat, amennyit csak képes. Ez a rendelkezése a császárnak vagy a bizalom volt a férfi szerencséjében, vagy pedig agt hitte, hogy az ellene felsorakoztatott érvek vetélkedésből származnak. Megparancsolta azonban, hogy az ostromba ne bocsátkoznék hosszú időre, ha tíz naPon kelül nincs eredmény, a lehető legkisebb áldozattal hagyjon fel a kísérletezéssel.” Ilyen módon ismertette Wagner a vár ostromának terveit. IX. I SÍZ ostrom kezdete és a legyőzhetetlen akadályok • Most az ő szavait használva írjuk le magát az ostromot. Tudniillik április végén (a régi naptár szerint 28-án) kezdődött az ostrom: Strozzi vezérletével 6000 császári katona, 4000 magyar Zrínyi alatt és 3000 birodalmi katona csatlakozott Hollachius vezénylésével. Az ostromot három helyről indították: Hollachius az óvárossal szemben, a többiek a mocsárral szembeni részen kezdték a Rakersburgból és Kapronczáról késve odaszállított ágyúkkal, s így az ostromlóknak már a kezdet kezdetén némi késedelmet okoztak és hamarosan kiderült, mennyire nem egyenlő erőkkel vállalták el ezt a nagy feladatot. A parancsnok árulása ugyanis cselvetés révén kitudódott (az erről szóló ábrándról beszélt a szerző a tervek ellen szóló érvek felsorolása alkalmával), őt azonnal eltávolították s egy kemény, kérlelheteden utód következett utána. Az ő rendelkezései szerint a házakról a tetőt leverték, vermeket ástak, s azokba — miután a város leégett — mindent előkészítettek a tűzvész és a tüzes lövedékek elhárítására és mivel csak egy hónapra való kenyerük maradt (s ez sem másoknak, sem Zrínyinek a figyelmét nem kerülte el) az 1500 főnyi várőrséget gyűlésbe hívta, s ebben a szükséghelyzetben nyíltan feltárta a nehézséget, s egyúttal azt is közölte, hogy annak a módját is kitalálta, hogy a gabona mindenki számára kitartson még egy másik hónapig is. Érdeklődésükre végül is, hogy miféle csodaszert talált ki, amitől majd boldogulnak, feltárta a titkot: csak arra van szükség, hogy azt, amit különben egy nap alatt elfogyasztanának két napra osszák be, hiszen a nagyvezér seregének megérkeztéig egy kis türelemmel olyan nagy szolgálatot tesznek az ottomán birodalomnak, hogy sem a dicséret, sem a jutalom nem marad majd el. E feltétel elfogadását valamennyien hangos kiáltozással igazolták, a kitartásban a keresztény katonaság példáját is szemük előtt tartva. 35
