Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
Bél Mátyás: Zala vármegye leírása - I. rész
II. SKicsodák ma a lakói? • Mostan két, helyesebben három fajtára tagozódik a lakosság^1 A Mura folyóig terjedő egész területét Alsóörs és Egerszeg között a magyarok foglalják el. Ezek bennszülöttek ugyan, de durvább beszédmódjuk, a nép természetétől némileg eltérő szokásaik - úgy gondolom - az idegenek szomszédságának tulajdoníthatók. A vármegye többi részét elsősorban a Mura és a Dráva összefolyásánál a horvátok foglalják el, akik nyelvükben is, szokásaikban is faragatlanok. UI. I M magyarok nyelve és szokásai • E vármegyében a magyarok beszéde nem olyan kedves hangzású, mint a szomszédságban, gorombábbnak és a felső-magyarországi fül számára idegennek hangzik. Az életmódjuk paraszti és ez az állattenyésztésben, a szőlő és egyéb növények termesztésében jelentkezik. A szántóföldet évről-évre felosztják egymás között, gondosan, a birtok arányában, s nem is eredmény nélkül végzik a művelését. Bár a föld jól viszonozza a befektetett munkát, mégsem járul hozzá a jóléthez többel, mint ami a földművesnek az élelemhez és ruházkodáshoz némiképp elegendő. A bor és termények olcsó árát ugyanis gyakran még kamatfizetés is terhek. Ennélfogva sokszor lehet tapasztalni, hogy a lakosok termelvényekben bővelkednek, de pénzre nem tudnak szert tenni, mert nincs hely, ahol eladják a portékájukat. A házaikat hitvány anyagból tákolják össze, tudniillik karókat kötnek össze vesszővel, s ezeket aztán sárral tapasztják be és szalmával vagy náddal fedik. Ahhoz vannak szokva ugyanis, hogy a lakásuk a szükségszerűségnek feleljen meg, s ne a fényűzést szolgálja. Az épületek minőségének felelnek meg a házi eszközök is: eltekintve valamely vánkosaiktól, amiken éjszaka a fejüket pihentetik és az ünnepi alkalmakra szánt ruhaneműktől, semmi más nem tűnik szembe. De ez a felszerelés is csak a gazdagabbaké és a fényűzésre törekvőké. A férfiak is, a nők is magyar ruhát viselnek. Házasságkötéseknél gyakran harmincadik, negyvenedik életévükben lévő férfiakhoz párosítanak alighogy érett korba lépő leányokat. A hajadonok csodálatos módon ragaszkodnak szüzességükhöz, de nem tudom, kívánnak-e jobban valamit is annál, mint hogy eltűrjék a pajkos férfiak simogatását. A férfiak szorgalma felülmúlja az asszonyokét. A tűzhely és a ház falai között szorgoskodó nőknek a férfiak minden munkájukban segítségükre vannak, otthon is és künn a mezőn is. Szerfölött vendégszeretőek, az idegeneknek mindent feltálalnak, amijük csak van és amit tisztességgel tehetnek. Bátor, harcias lelkületűek, a művelődésre is fogékonyak a szellemi képességeik révén, de mert a gimnáziumoktól távol élnek, gyermekeik műveleüenek, illetve csak a földművelésnek szentelik az életüket: elég, ha némi kis imádságot és a keresztény vallás néhány fejezetét el tudják mondani. A lakodalmakat — fajtájuk szokása szerint — tánccal, s nagy evés-ivással, pazarló módon rendezik. Azt dicsérik, áld 21
