Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)

T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak és a települések kapcsolata

ben, katolikus lakossággal. Legelője „középszerű”, szőleje nincs, földjei „meglehetősen”, fája elég.

A postalexikon Puszta-Magyarod faluról azt jegyzi fel, hogy több nemesi családhoz tartozik, plébániás hely. A Váliczka pataknál, Ederics és Istvánd között fekszik. Zalaegerszegtől 3 órányira.41

A hadmérnök 1810-es évek elején készült adatsora már sejteti, hogy a faluhoz puszta is tartozik. 90 házat és 60 istállót jegyzett fel, de 800 ember és 80 ló is elhelyezhető benne — jelzi a táblázatban. Az állatállomány 100 ló, 120 igavonó. A megjegyzés rovatban írottak szerint ez az út áthalad Puszta Magyarodon, s ez az áthaladás (Passage) széles és jó. Az út egy völgybe vezet amely hegyekkel van bezárva. Nem kikerülhető.

1828-ban Magyaród(Puszta) néven a falvak között találjuk, róm. kát. templommal, 83 házzal és 614 lakossal (közülük 17 volt izraelita, a többi katolikus).

Az út következő állomása a hadmérnöki táblázatban bíbornak Mayerhof vagyis praedium, magyarul puszta. A korabeli térképen Urbonaknak is jelölt fontos tájékozódási pont lehetett. Az első népszámlálás anyagából hiányzik. Vályi művében és a postalexikonban sem sikerült megtalálni.

A hadmérnök fontosnak tartotta feltüntetni három házát és ugyancsak három istállóját. 100 ember és 20 ló volt még beszállásolható oda, az állatállomány összetétele pedig elárulja, hogy ez az uradalmi puszta mire „szakosodott”. 10 ló, 50 igavonó és 450 juh alkotta az állatállományt. A bejegyzés szerint az út elvezet a puszta mellett, egyébként tulajdonságai hasonlóak az előző településnél leírtakhoz.

1828-ban a zalai puszták között találjuk Urbonak néven 1 házzal és 13 lakossal.

Ennek a „hadi útnak” utolsó feltüntetett állomása itt Sojtorje, amely a térképen Söjtör néven szerepel, nyilván ez a helyes. 1785-ben Söjtör falu Deák Ferenc és mások földesurasága alatt állt. 225 házzal és 1447 lakossal. Vályi munkájában Söjtört magyar falunak mondja a kapornaki járásban, több földesúrral és katolikus lakosokkal. Határa és „vagyonnyai” középszerűek. A postalexikon nem említi, ezek szerint a polgári közlekedés szempontjából nem volt jelentősége.

A hadmérnök adatai nem mutatják olyan jelentősnek ezt a települést, mint amilyennek még 1785-ben tűnt. 150 házat és 60 istállót jegyzett fel neve mellett. A beszállás rovata üresen maradt, állatállománya 50 ló és 240 igavonó volt. A megjegyzés rovatban csak annyit találunk: az áthaladás jó és egyébként „mint az előbbinél”. (.. .die Passage gut, wie vorher.)

Az 1828-ban feljegyzett adatok a mérnök feljegyzéseinek helyességét igazolják: Söjtér, Sojtér néven szerepel római katolikus templommal. 151 házban 1167 fő lakott, akik közül 1149 volt katolikus, 1 protestáns és 17 izraelita. Vegyes lakosságú település.

Ezzel ennek a „hadiútnak” településeiről készült feljegyzés lezárult. A végállomásként jelzett Bak, amely a térképen és másutt is ebben a formában szerepel, for123