Zala megye a XVIII-XIX. században két korabeli leírás alapján - Zalai gyűjtemény 46. (Zalaegerszeg, 1999)
T. Mérey Klára: Zala megye útjai és a mellettük fekvő települések a XVIII-XIX. század fordulóján - Az utak és a települések kapcsolata
Rendkívül figyelemreméltóak az utak javításával kapcsolatos mérnöki javaslatok. Elsőként az tűnik fel, hogy mennyire praktikusak, gyakorlatiak. Az erdők közelében donga, dorong utak létesítését, rőzsenyalábokkal való útjavítást javasol a hadmérnök. Ahol közel a Mura vagy a Dráva, ott folyami kaviccsal, ahol kőben gazdag hegyek vannak (mint pl. Sümegnél) ott azok kibányászását és útjavításra használatát javasolja. A mocsarak miatt járhatatlan vagy nehezen járható területeken többször merül fel a kanalizáció, az elvezető árkok vagy egyszerűen az oldalárkok létesítésének javaslata. A szövegben elvétve már meglevő kanálisokra is utal, vagyis már megtörténtek a „vizek országában” a rendezés irányában az első lépések. S ezek a hadiutak szempontjából is értékelhetőek. Figyelemre méltó ezekben a mérnöki feljegyzésekben az is, hogy a rövid, de a hadsereg számára veszély esetén használható utak nagyon pontos leírása után a katonatisztek az utak távolabbi kapcsolódási pontjait is feljegyezték, így ezek, a „birodalmi utakba” való bekapcsolódásuk révén, nagyobb jelentőségűekké váltak. Az utak javítása nem kis feladata volt a megyéknek s ezen belül súlyos terheket rótt Zala megyére is. A közmunka összeírás adatai alapján ezt a problémát pontos és alapos feldolgozásban találjuk meg Bencze Géza egyik munkájában. A főutak forgalmát a vámbevételek is pontosan kimutathatóvá teszik.19 A hadmérnöki leírás azonban a gyakorlati célján túl, mást is elárul az akkori Zala megyéről, ami elsősorban a történelem kutatói számára fontos és elgondolkodtató. Ezek egyike a közlekedés szempontjából döntően fontos talaj-probléma. A talajösz- szetétel ismertetések tanulságosak még ma is: a szántóföldi talajtól a mocsárig a minőségek széles skálája vonul fel. Elgondolkodtató a viszonylag sokszor említett „Haydn”, amely szót a szótár szerint megadott pusztaságnak, puszta talajnak fordítottunk. A források azonban gyakran „berki legelőként” említik, s nagyon könnyen elképzelhető, hogy a megyének ezeket a részeit álladegeltetésre is igénybe vették. Ezekre a „rejtett titkokra” azonban csak akkor derülhet fény, ha azokat a táblázatokat is megvizsgáljuk, amelyek már településekre lebontva tartalmaznak — a gazdasági és társadalmi élet megvilágítására — fontos adatokat. AZ UTAK ÉS A TELEPÜLÉSEK KAPCSOLATA Bevezetőnkben már említettük, hogy a bécsi Térképtár anyagában a katonai beszámoló másik alapforrásaként az utak melletti településekről készített táblázatot is találunk. Szót ejtettünk arról is, hogy e táblázatnak milyen rovatai vannak, illetve, hogy ezek kitöltése olykor hiányos volt. E tanulmányunkhoz függesztett II. táblázatban ismertetjük a hadmérnöki jelentésben előforduló települések adatait, azok közlésének sorrendjében, kiegészítve azokat a II. József idején végzett népszámlálás — 1785 — népesség és házszám adataival, majd a hadmérnök adatainak közlése után feljegyeztük a következő, viszonylag 111
