Zalai gyűjtemény 1974-1998 - Zalai gyűjtemény 45. (Zalaegerszeg, 1999)

Németh József: Zalai Gyűjtemény előzményei, létrejötte

ka, energiája és pénze mindössze egy esztendőre volt elegendő. A szerkesztésben részt vett Fekete Károly, M. Ötvös Magda, Szűts Iván, ifj. Bődy Zoltán.

Ezután évtizedekig nem jelenik meg Zala megyében kulturális, jellegű folyóirat. Szerencsére Nagykanizsán és Zalaegerszegen történelmi, irodalmi érdeklődésű szerkesztők gondozták a fontosabb heti- és napilapokat, az ő révükön több, témánk szempontjából is fontos közlemény található lapjaikban: Nagykanizsán a Barbarits Lajos szerkesztette Zalai Közlönyben, Zalaegerszegen pedig - főleg 1930-ig, Pesüiy Pál szerkesztése idején - a Zalamegyei Újságban.

Érdekes, néhány rész-sikert eredményező kísérlet volt N. Szabó Gyula vállalkozása az 1920-as évek második felében. Zalaországban, majd Zalaország címmel indított füzetes kiadványsorozatot, számonként külön borítóval, de szintén folyamatos oldalszámozással. Noha közben kénytelen volt nyomdát is változtatni, végül két tekintélyes kötet alakult ki a mindvégig csak általa írt könyvecskékből. Példaképe talán Eötvös Károly lehetett, szépirodalmi eszközökkel próbált történelmi témákat feldolgozni. Noha neves elődjének színvonalát nem érte el, két könyvének néhány részlete máig is figyelemre érdemes, nem egyszer forrásértékű is, egy-két témában azóta sem akadt folytatója (pl. a zalai zeneszerzőkről rajzolt arcképei).

1934-ben Szombathelyen indította Vasi Szemle címmel tudományos folyóiratát Pável Ágoston. Egy évtizeden keresztül nemcsak folyamatosan megjelent, hanem mindvégig megőrizte rendkívül magas színvonalát is. Néhány zalai vonatkozású téma már az első évfolyamokba is bekerült, elsősorban Vas megyei szerzők tollából. 1940-ben Dunántúli Szemlévé alakult, alcíme szerint Vas, Veszprém és Zala vár- megyék hely- és művelődéstörténeti folyóirata kívánt lenni. Ezt elősegítendő 1942- től társszerkesztőként szerepelt Suszter Oszkár, az egerszegi gimnázium tanára. Pável 33 tagú szerkesztőbizottságot is létrehozott, ennek 14 tagja Zalát képviselte. E grémium inkább csak jelképes, protokolláris testület volt, mintsem a folyóirat tartalmát bármiben is befolyásoló közösség. Nyolcán pedagógusok voltak (Bartha István, Boleratzky Gyula, Bődéi János, Bucsics Gyula, Horváth Tibor Antal, Izsák Gyula, Kaposi Antal, Szerecz Imre), hárman tanügyi tisztviselők (Bogyay Tamás, Markos Jenő, Nagy Jenő), egy régész-író (az elekor már nyolcvanhoz közeledő Darnay Kálmán), egy levéltáros (Fára József) és egy plébános (Pehm József). Tízen Zalaegerszegen éltek, ketten Keszthelyen, egy-egy bizottsági tag Nagykanizsán és Sümegen.

A név és a célkitűzés változása alig növelte a zalai szerzők részvételét, talán csak az ígéretes néprajzi kutatónak indult Bődéi János jelentkezett rendszeresebben, s Bogyay Tamás tett közzé néhány nagyon jelentős, ma is nélkülözhetetlen történeti, művészettörténeti tanulmányt Zala középkori műemlékeiről. Az ekkor Keszthelyen élő premontrei tanár, Horváth Tibor Antal szerepelt még több dolgozattal, ezek témája azonban szinte kivétel nélkül korábbi működése színhelyével, Vas megyével kapcsolatos. Több vasi szerző (Tóth János, Sztojalovszky Sándor, Fábián Mária és

9