Zalai gyűjtemény 1974-1998 - Zalai gyűjtemény 45. (Zalaegerszeg, 1999)

Németh József: Zalai Gyűjtemény előzményei, létrejötte

Mezriczky Pál, az idős kővágóőrsi ügyvéd-birtokos, Tárnok Alajos, a Batthyány uradalom jószágigazgatója és mások. Itt olvashatjuk a Zalaegerszegen született, Nagykanizsán diákoskodott Wlassics Gyulának egy korábban közzétett, még diákkorában írt rövid tanulmányát a zalavári apátságról. A közlemények egy része névtelen.

Sajnos, Bátorít füzetei kétévi megjelenés után megszűntek, azonban így is, 120 esztendő után is hasznos segédeszközei a zalai történeti kutatásoknak. Noha tanulmányainak egy része elavult - leginkább a helynév-magyarázatok -, de a legtöbb oklevél és missilis szövege ma már csak itt található meg. Ugyanis nagyobb részük azóta szétszóródott családi levéltárakból, az ősök szekrényének aljából került e lapokra, s eredeti példányukat a nehéz idők elpusztították.

Csutor Imre, a megye kutató hajlamú alispánja később ugyan megjelentetett egy kritikai füzetet, abban azonban csak kisebb hibajavítást és pontosítást, adatkiegészítést adott, mintsem alapvető kritikát. (Észrevételek és Toldalékok Bátorfí Lajos úr „Adatok Zalamegye történetéhez” czímű munkájához. Zalaegerszeg, 1890.) Bátorít vállalkozásának jelentőségét mutatja, hogy épp egy évszázadig nem volt méltó folytatása.

Heti-, később napilapokban elvétve jelent meg egy-egy fontosabb forrásközlés, ma is figyelembe veendő rövidebb tanulmány, de történeti vonatkozású folyóirat nem indult. A hetilapok közül különösen fogékony volt a történelmi témák iránt a Borbély György gimnáziumi tanár által szerkesztett, 1901-1917 közt Zalaegerszegen megjelent Magyar Paizs, amely nemcsak maga mögé sorakoztatta a gimnázium ez időben nagyon kiváló tanári karát, hanem az ország más tájain élő kutatókat is megnyert. Különösen jelentősek Csány Lászlóra vonatkozó közleményei.

Az I. világháború után, 1920 őszén indult és majd négy évig tudott fennmaradni Zalaegerszegen a Göcsej. Vegyes tartalmú lap volt, alcíme szerint Zala vármegye szépirodalmi, tanügyi, népművelési, ismeretterjesztő és tréfás heti folyóirata. Kiadójának szándéka szerint minden vasárnap került volna az olvasók kezébe, valójában rendszertelenül jelent meg. Nem egészen négy esztendő alatt öt szerkesztő próbálkozott életben tartásával (Binder Rezső, Lengyel Ferenc, Weisz József, Hortobágyi Ágoston, Huhn Gyula).

Folytatásának tekinthető az előbb Zalaegerszegen, majd Nagykanizsán 1924-1925 között hetenként egyszer megjelent Visszhang, amely dunántúli irodalmi, művészeti és társadalmi hetilapnak hirdette magát. Inkább szándéka, mintsem színvonala tiszteletre méltó; jellemző, hogy 10 hónap alatt három szerkesztője váltotta egymást (Fülöp János, Huhn Gyula, Kempelen Béla). 1926-ban Kempelen Béla Dunántúli Kultúra címmel megpróbálta feltámasztani, de mindössze pár hónapig élt, s jelen ismereteink szerint közgyűjteményben fennmaradt példánya sincs.

Ot évvel később Zalaegerszegen Udvardy Jenő tekintélyes ügyvéd tett kísérletet a Zalai Elet című sport, szépirodalmi és társadalmi hetilap megjelentetésére; szándé8