Zalai gyűjtemény 1974-1998 - Zalai gyűjtemény 45. (Zalaegerszeg, 1999)

Benda Gyula: Egy történetírói műhely kialakulása. A Zalai Gyűjtemény 25 esztendeje

adatokat szolgáltassanak a „nagy történetírásnak”, illetve burkoltan annak kritikáját fogalmazzák meg. Az 1960-as évektől Magyarországon is megjelenő modern gazdaság- és társada­lomtörténetben a regionális monográfia fontos szerepet kapott, a történeti demográ­fiában az egyes falvak anyakönyveinek feldolgozására épült a kutatás, az agrártörté- net-írás számos területe is igényelte a helyi ismereteket. Mindez hatott arra, hogy az általában a megyei levéltárak körül kialakuló publikációs tevékenység komoly támo­gatást kaphatott szakmai oldalról. További és talán bátran mondhatjuk, alapvető változást hozott a lokalitás prob­lémájában a társadalomtörténet előtérbe kerülése. A társadalomtörténet számos irányzata, vagy a hozzá kapcsolható törekvések, mint a történeti antropológia számá­ra a helyi esettanulmány alapvető műfajjá lett. Megváltozott az általános és egyedi viszonya, a helyi fejlődés, a regionalitás nem az általánost színező kiegészítés, hanem a történeti valóság egy alapvető dimenziójává vált. Ez a tendencia jelenleg is folyta­tódik, s a mikro történelem divatja is erősíti. Ebben az esetben a helyi forrásanyag ismerete, feltárása alapvetően fontossá vált, felértékelődtek a megyei levéltárban őrzött dokumentumok. A Hajnal István Kör tevékenységében jól látható ez az új kapcsolat a központi tudományos törekvések és a helyi levéltárak, történészek kö­zött. Ha a vázlatosan megrajzolt és elnagyolt képet elfogadjuk, akkor a Zalai Gyűjte­mény indulásakor tudatosan felvállalta az elhanyagolt területek, a helyi erudíció fel­karolását. S a történeti munkában ennek a vonulatnak megmaradása mellett egyre inkább erősödtek azok az irányzatok, ahol a helyi és országos, fontos és periferikus szembeállítás értelmét vesztette. Ilyen értelemben a zalai levéltár köré szerveződő kutatás és publikáció egy helyi műhelyből fokozatosan, egyszerűen történetkutató műhellyé vált. A szakmai tendenciák mögött az 1960-as évektől fokozatosan meginduló decent­ralizáló törekvések is megemlítendők. A korábban gyakran egyszemélyes (abban az értelemben, hogy egyetlen történész által fémjelzett) levéltárakban felnőtt egy na­gyobb számú levéltárosi és történészkutatói gárda. A múzeumokban a régészet és néprajz már korábban sikerrel építette ki szakmai állásait, az 1980-as évektől a törté­nészek is helyet kaptak ezen intézményekben. 1974-ben a Zalai Gyűjtemény Degré Alajos, Simonffy Emil, Szabó Béla levéltárosokra támaszkodhatott, mellettük nem hivatásos kutatók (Blázy Árpád), másutt dolgozó történészek (Lagzi István, Varga János) munkáit közölte. Az 1990-es években már a helyi kutatók több nemzedéke jelentkezik írásaival a kötetekben: Béres Katalin, Bilkei Irén, Czigány László, Csömör Erzsébet, Foki Ibolya, Halász Imre, Horváth Zita, Káli Csaba, Kapiller Imre, Me­gyeri Anna, Mikó Zsuzsa, Molnár András, Németír László, Srágli Lajos, Turbuly Éva, Vajda László, Vajda Lászlóné. 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom